Padlizsán, az ibolyaszínű vitamin

Ötletekért körülnéztem Bálint gazda virtuális portáján, s ott azt a tanácsot kaptam: bánjak úgy újsütetű zöldségemmel, mintha csak paprika lenne. Hát akkor, hajrá! A paprika mifelénk hétköznapi kertlakónak számít, nem úgy, mint a padlizsán, amit pedig már Szulejmánék behurcoltak országunkba, de csak Erdélyben és az Alföldön sikerült igazán megszerettetni. Amíg csak a termését láttam, azt hittem, valami puccos kabakosfajzat, magyarul „lila tök”, akként is használtam, kirántottam, megtöltöttem, sütöttem, még tökfőzeléket is főztem belőle. Maga a növény ránézésre egy kicsit hasonlít is egy testépítésben jeleskedő paprikára, a virága viszont egy hatalmas lila krumplivirág. Ami persze nem véletlen, hiszen a padlizsán a burgonyafélék családjának elkényeztetett gyermeke, testvére a paprikának és a paradicsomnak és természetesen a krumplinak.

A mi vidékünkön a kiskertekben általában július végére, augusztus elejére érleli meg első gyümölcseit a padlizsán (Fotó: a szerző)

Így hát ne is csodálkozzunk rajta, hogy a csíkos zubbonyos ízeltlábúak, megpillantván a kertben, azonnal felvették az étlapjukra.Az eredetileg Kelet-Indiából származó padlizsán Európában szinte mindenütt népszerű zöldséggé vált, titulálják tojásgyümölcsnek, törökparadicsomnak – a franciák állítólag azért kedvelik, mert az íze nem túl karakteres, így mindennel harmonizál és sokféle étel készíthető belőle. Ez persze kevés lenne a dicsőséghez, ám a belbecs is figyelemre méltó: a padlizsán dúskál karotinban, A-, B1-, B2-, és C-vitaminban, bővelkedik kalciumban, káliumban, vasban, magnéziumban, foszforban, a lila héja pedig telis-tele antioxidánssal – a hámozásnál gondoljunk erre.

Gyógynövényként is megállja a helyét, vérképző, vízhajtó, bélgyulladást gátló, emésztést elősegítő hatású, a lereszelt húsából pedig gyógyító, fájdalomcsökkentő pakolást készíthetünk gyulladt, fájó testrészünkre. De majd csak pár hét múlva – ha megérett. A szüret viszont – a bőséges bimbóutánpótlásból kiindulva – eltarthat egészen a fagyokig. Az éretlen padlizsán ehetetlen, mert ugyanúgy szolanint tartalmaz, mint a paradicsom, ha viszont megérett, ne hagyjuk lógva, mert gyorsan elöregszik, s akkor meg attól lesz keserű. Leszedve körülbelül egy hétig őrzi frissességét, ha már puha, ráncos és fénytelen, az íze is élvezhetetlen – gondoljunk erre akkor is, ha a piacon válogatunk a padlizsánok között.Szépvirágú zöldségünk élete végéig – míg az első fagy véget nem vet neki – igényli a kerti pátyolgatást. Szárazságban rendszeresen öntözni kell, de sohasem szabad hideg vízzel nyakon borítani, arra is vigyázzunk, hogy a melegkedvelő növény gyökere körül ne hűtsük le nagyon a talajt. A bőséges termés érdekében kéthetente kínáljuk meg trágyalével, nem baj, ha nincs istállótrágyánk, megteszi az erjesztett csalánlé is.