Pályán kívül döntenek - újfajta pénzosztás a sportéletben

- Arról volt szó, hogy a koncepció már idén januárban meglesz. Ehhez képest most fogadták el, ráadásul csak utána döntöttek az új sportrendeletről. Ennek eredményeként a már zajló bajnokság lassan véget ér, mire pénzhez jutunk - ecsetelte Musits Ferenc, a B kategóriába sorolt, csaknem 100 kézilabdást tömörítő Nagykanizsai Izzó SE elnöke. - Szomorú, hogy egy 50 ezres megyei jogú városban mindössze 80 millió forint jut évente az élsportra...
 

- Mi tavaly 9,9 millió forintot kaptunk az önkormányzattól, de információink szerint az idén ennél 1,5 millióval kevesebbet adna a sportbizottság - így Musits Ferenc. - Ha valóban csökkentik a támogatást, akkor az NB-I/B-ben szereplő női kézilabdásainkat többé nem tudnánk ezen a szinten versenyeztetni.

A kanizsai kézilabdázók elnöke a jól informáltak közé tartozik, a sportbizottság tegnapi állásfoglalásáról - mely a 80 millió forintos keretet volt hivatott felosztani - ugyanis lapunk sem kaphatott tájékoztatást. Azt mondták azért, mert ez csak javaslat, a polgármesternek is rá kell bólintania a számokra. A várható támogatásokról tehát még nem tudunk beszámolni, arról azonban igen, hogy mi indokolta a városi sportfinanszírozás átalakítását.

- Az uniós előírások nem tesznek különbséget a sportegyesületek és a vállalkozások támogatása közt - magyarázta Karádi Ferenc alpolgármester, aki hozzátette: az utánpótlás-nevelés és a tömegsport támogatása kivételt képez ez alól. - Állami, önkormányzati forráshoz tehát kizárólag pályázat útján lehet jutni, éppen ezért, ahogy a munkahelyteremtési támogatásokhoz is kialakítottunk egyfajta pályázati rendszert, úgy kidolgoztuk ezt az egyesületek számára is.

A pályázaton nyerhető támogatás összege nem haladhatja meg a sportszervezet tárgyévet megelőző költségvetésének nem önkormányzati részét, magyarul minden egyes megszerzett forinthoz, legfeljebb egy forintot ad a város. Ez egyébként az NCA pályázatoknál már régóta így működik.

Karádi alpolgármester szerint az új rendszer másfajta gondolkodást igényel a sportvezetőktől, senki sem ülhet a babérjain, el kell kezdeni egyéb forrásokra pályázni, s nem lehet arra várni, hogy csak az önkormányzat tartson fenn egy vagy több egyesületet.

- Még egy fontos üzenete van ennek a támogatási rendszernek - folytatta Karádi Ferenc. - Szakítani szeretnénk azzal a rossz beidegződéssel, hogy az önkormányzat határozza meg az egyesületek jövőjét. Nem mondjuk, hogy NB II-es focicsapatot szeretnénk, ha ennek nincsenek meg a feltételei. A jövőben az adott sportegyesületnek kell felmérni a saját helyzetét, a nagy célok eléréséhez - a jelenlegi gazdasági helyzetben az önkormányzat nem tud erején felül szerepet vállalni.

Az alpolgármester azt is jelezte: az elmúlt időszakban több képviselő is lemondott sportegyesületi tisztségéről, mert a támogatások elosztásáról való szavazás összeférhetetlenséget okozna. Karádi Ferenc azt is elárulta: van olyan egyesület, amely nem felelt meg a pályázati feltételeknek, így számukra a szakbizottság nem javasolt támogatást.

- A támogatási rendszer egyáltalán nem tükrözi a versenyeredményeket - ezt már egy újabb sportvezető, az NTE 1866 judo szakosztályát irányító Mester Józsefné jegyezte meg. - Mi például sikeres élversenyzővel is büszkélkedhetünk, ám sújtják az olimpiai egyéni sportágak művelőit. Márpedig a cselgáncs nem túlzottan szponzorvonzó sport. Hogy mindez hová vezethet? Nos, rossz esetben akár az is előfordulhat, hogy valamely sportág megszűnik Nagykanizsán.

A szintén az NTE 1866 egyesületben dolgozó vívóedző, Kiss György alaposan kidolgozott tanulmánnyal látott el bennünket. A szakember szerint a versenysportok terén külön kell választani a csapat- és az egyéni sportokat. Előbbiekről szólva hangsúlyozta: bebizonyosodott, hogy Nagykanizsa nem bír el anyagilag felső osztályú csapatsportokat, melyek költsége sokszorosan meghaladja a lehetőségeket. Szerinte tudomásul kell venni, hogy a városvezetés a labdarúgókat favorizálja, ám a focicsapatokat egy klubba kellene koncentrálni, és azt kiemelten támogatni.

- A vívók mögött ott áll a Vivere-alapítvány, mely minden évben jelentős összeggel segíti őket, s reményeink szerint ez a jövőben is így lesz - folytatta Kiss György. - Az tehát nem kérdéses, hogy a sport feltétlenül támogatandó, de a pénzt nem lehet csak az önkormányzattól várni. A városi segítségnyújtás rendszerét azonban úgy kellene megalkotni, hogy kiszámítható legyen. El kell ismerni a minőséget és az eredményt.- Néha bizony elgondolkodom, hogy jelzésértékű lenne, ha visszaküldenénk a várostól kapott pénzt - jegyezte meg Varga Gábor, a Kanizsa Kajak Kenu Klub elnöke. - Az eddigi sporttámogatási rendszer szerintem jó volt, csak nem tartották be. Ugyanez lesz most is. Az önkormányzat támogatási rendszerében személyes érdekektől befolyásolt aránytalanságokat vélek felfedezni. Annak ellenére kevés a segítség, hogy mindenki tudhatja: a sportturizmus Kanizsa egyik jelentős bevételi lehetősége. Egy-egy komolyabb verseny alkalmából több száz ember érkezik a városba. Sportolók és kísérőik, akik szállást vesznek ki, vásárolnak, és messze viszik Nagykanizsa jó hírét.

OLDALTÖRÉS: A paralimpikon is távozhat

 A  paralimpikon is távozhat

Bár végső döntést még nem hozott Zborai Gyula paralimpikon asztaliteniszező, ám az új sporttámogatási szabályok megismerése után mégis kilátásba helyezte: más városba igazolhat.

 – Informális úton úgy értesültem, hogy megkapom azt a 600 ezer forintot, melyet a felkészülésemhez kértem a várostól – mondta Zborai Gyula, aki az Athénban rendezett paralimpián 4. lett, Pekingben a legjobb nyolc közé jutásért játszott és vesztett, de nem mellesleg EB ezüstéremmel, VB csapatbronzzal és egyéni 4. hellyel öregbítette már Nagykanizsa hírnevét.

– Ebből a pénzből három rangos versenyre tudnék eljutni, melyekre csak a nevezés eseten- ként 150 ezer forint költséggel jár. Nem filléres dolog ma már részt venni egy-egy nagyobb megmérettetésen, nem is beszélve például az ütők speciális borításáról, melyből egy darab 13 ezer forintot kóstál. Szükségem van tehát a pénzügyi segítségre, mégis: az anyagiak csak mintegy 50 százalékban befolyásolják a döntésemet.

Zborai Gyula jelezte: most egy ideig kivár, de nem szeretné a végsőkig halogatni a döntést – hiszen ha csapatot vált, az új társakat is meg kell ismernie a következő bajnoki idény előtt. Információink szerint más sportolók is fontolóra vették a távozásukat Nagykanizsáról, ám eddig hivatalosan ezt senki nem jelentette be. A közelmúltban azonban arra is volt példa, hogy egy komplett egyesület válasszon más települést: a Kanizsa Demons amerikai foci csapata például Szepetnekre tette át székhelyét – igaz, azóta meg is szűnt az együttes.

OLDALTÖRÉS: Szerintem

Szerintem (Pásztor Andás jegyzete)

Szerintem (Pásztor Andás jegyzete)

Szerintem (Pásztor Andás jegyzete)

A magyar sport kicsit féloldalas, a versenysport tekintetében álljuk a nemzetközi összehasonlítást. A tömegsport ugyanakkor olyan, mintha nem is létezne, legalábbis tömegeket biztosan nem mozgat meg. Talán ezért sem lepődünk meg, amikor a különféle felmérések eredményei feketén-fehéren kimutatják, hogy a magyar lakosság egészségi állapota katasztrofális. Pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatásai szerint minden fizikai aktivitásba, azaz mozgásba fektetett dollár, 3,2 dollár megtakarítást jelent az egészségügynek. A tömegsport támogatása, népszerűsítése tehát az államnak is érdeke. A szabadidősport munkahelyeket teremt, pénzköltést eredményez, ezáltal adóbevételeket is generál. Mindezek ellenére az állam jóval kevesebbet költ a tömegsportra, mint a versenysportra. Hazánkban ugyanis még mindig nem az egészséges nemzet megteremtése a legfontosabb, sokkal inkább a kiemelkedő sporteredmények elérése. Nagykanizsán is hasonló a helyzet; a 80 milliós versenysport támogatás mellett 15 millió jut diák- és tömegsportra. A kispályás labdarúgó-bajnokságban induló csapatokat például egy forinttal sem támogatja az önkormányzat.