2011.01.06. 11:06
Élet vagy puszta létezés? Hajléktalanok nehéz napjai a téli hidegben
Másfél száz ember a 60 ezres városban sok vagy kevés? Attól függ, melyik csoportba tartozunk? A szerencsések közé, akiknek van hol lehajtani a fejüket vagy a napi betevőért, szállásért küzdők közé?
OLDALTÖRÉS: Szolgálat, 24 órában
Szolgálat, 24 órán keresztül
A hajléktalanokat segítő 24 órás regionális diszpécser szolgálatot 2007 novembere óta működteti a Vöröskereszt a Nyugat-Dunántúlon. A vasi és zalai megyeszékhelyről indul útnak a krízisautójuk, ennivaló, ruha, takaró és némi gyógyszer a felszerelésük. Gyakran ők azok, akik akkor segítenek, amikor a mentő még nem viszi el a bajba került, de egészségügyi ellátásra nem szoruló embert, aki egyedül már nem maradhat.
Szerintem (Arany Gábor jegyzete)
Az emberek egy része azt hiszi, a hajléktalanság megszüntethető, pedig gyógyíthatatlan betegség. A társadalom nyavalyája, amit folyamatosan kezelni kell, de ennél többet várni illúzió. Legalább annyira, mint bármilyen kóros függést meggyógyítani. Ha valaki hajléktalan létbe csúszik és ott megreked hosszabb időre, onnan kikerülve is rendszeres segítségre, figyelemre szorul majd. Hajléktalan marad, hiába lesz fedél a feje felett, mert ez nem fizikai, hanem mentális állapot. Sokuk számára ez könnyebb létezés, semmint a hétköznapok küzdelmeit megvívni.
Szolgálat, 24 órán keresztül
A hajléktalanokat segítő 24 órás regionális diszpécser szolgálatot 2007 novembere óta működteti a Vöröskereszt a Nyugat-Dunántúlon. A vasi és zalai megyeszékhelyről indul útnak a krízisautójuk, ennivaló, ruha, takaró és némi gyógyszer a felszerelésük. Gyakran ők azok, akik akkor segítenek, amikor a mentő még nem viszi el a bajba került, de egészségügyi ellátásra nem szoruló embert, aki egyedül már nem maradhat.
Szerintem (Arany Gábor jegyzete)
Az emberek egy része azt hiszi, a hajléktalanság megszüntethető, pedig gyógyíthatatlan betegség. A társadalom nyavalyája, amit folyamatosan kezelni kell, de ennél többet várni illúzió. Legalább annyira, mint bármilyen kóros függést meggyógyítani. Ha valaki hajléktalan létbe csúszik és ott megreked hosszabb időre, onnan kikerülve is rendszeres segítségre, figyelemre szorul majd. Hajléktalan marad, hiába lesz fedél a feje felett, mert ez nem fizikai, hanem mentális állapot. Sokuk számára ez könnyebb létezés, semmint a hétköznapok küzdelmeit megvívni.
Szolgálat, 24 órán keresztül
A hajléktalanokat segítő 24 órás regionális diszpécser szolgálatot 2007 novembere óta működteti a Vöröskereszt a Nyugat-Dunántúlon. A vasi és zalai megyeszékhelyről indul útnak a krízisautójuk, ennivaló, ruha, takaró és némi gyógyszer a felszerelésük. Gyakran ők azok, akik akkor segítenek, amikor a mentő még nem viszi el a bajba került, de egészségügyi ellátásra nem szoruló embert, aki egyedül már nem maradhat.
Szerintem (Arany Gábor jegyzete)
Az emberek egy része azt hiszi, a hajléktalanság megszüntethető, pedig gyógyíthatatlan betegség. A társadalom nyavalyája, amit folyamatosan kezelni kell, de ennél többet várni illúzió. Legalább annyira, mint bármilyen kóros függést meggyógyítani. Ha valaki hajléktalan létbe csúszik és ott megreked hosszabb időre, onnan kikerülve is rendszeres segítségre, figyelemre szorul majd. Hajléktalan marad, hiába lesz fedél a feje felett, mert ez nem fizikai, hanem mentális állapot. Sokuk számára ez könnyebb létezés, semmint a hétköznapok küzdelmeit megvívni.
