Bázakerettye: mintha csak kis Svájc lenne (képgalériával)

Minderről a bázakerettyei Ciklámen Hotelben esett szó, ahol a helyi önkormányzat képviselőivel, a falu közéleti személyiségeivel találkoztunk. A jubileumi állomásához érkezett programsorozat indulásának körülményeit a falujárás két szülőatyja : Győrffy István, a Pannon Lapok Társasága központi főszerkesztője, valamint Stefán Gábor koreográfus, a Hevesi Sándor Színház korábbi igazgatója idézte fel. Mint elmondták, baráti beszélgetés során merült fel bennük a sorozat ötlete, bizonyítandó egyrészt azt, hogy a színház az egész megyéért van, másrészt azt, hogy a Zalai Hírlap misszónak tekinti a települések értékeinek bemutatását. Első alkalommal, 1999 októberében, Bázakerettyére látogatott az újságírók és a színészek csapata - így az nemcsak az olajipar, hanem a falujárás bölcsője is.


Azóta sok ezer néző fogadta vastapssal a színház produkcióit, valamint számtalan cikk, fénykép jelent meg lapunkban az érintett településekről. Mindez annak is köszönhető, hogy a megyei önkormányzat mindvégig segítette, és támogatja ma is a kezdeményezést.

- Zala az ország legszebb megyéje, kötelességünk tehát, hogy megfelelően bemutassuk - hangsúlyozta Pintér László országgyűlési képviselő, a megyegyűlés korábbi alelnöke, ígéretet téve arra, hogy amíg pozíciója megengedi, mindent megtesz a Falujárás folytatásáért.


Az ünnepi találkozón egyébként Csatlós Csilla önkormányzati képviselő, a Ciklámen Hotel tulajdonosa falujáró csapatunkat egy hatalmas tortával lepte meg, melyet Győrffy István és Stefán Gábor szelt fel.Vendéglátóinkat közben arra kértük, foglalják össze, mi változott náluk az első falujárás óta. - Tizenkét év alatt sok minden történt, bár ez szinte észrevehetetlen mindazoknak, akik itt élik mindennapjaikat - hangsúlyozta Iványi László polgármester. - Az olajipar leépülése nagy terhet ró a településünkre, de nagyon szép vidéken élünk, s akár turisztikai, akár más szempontok alapján vizsgáljuk a helyzetünket, az adottságaink megvannak a fejlődésre, csak okosan ki kell használnunk azokat. Bázakerettye valóban csodálatos természeti környezetben, dombok ölelésében, azokra felkúszó utcákkal épült ki. Érthető hát, ha sokan vélik úgy: mintha Magyarországon belül egy kis Svájc alakult volna itt ki.Dr. Nagy Árpádné, a Zalai Dombság Turizmusáért Közhasznú Egyesület elnöke a szerveződés céljairól, Bázakerettye fejlesztésének lehetséges irányáról szólt.

- Úgy véljük, a turizmusnak, idegenforgalomnak nagy jövője van a térségben - magyarázta. - Hogy milyen Bázakerettyét látnánk szívesen 10 év múlva? Szeretnénk, ha lenne fedett fürdője, igényes szállodája, s még többet profitálhatna a sport-, illetve bakancsos turizmusból.


A helybeliek egészségi állapotát megfelelőnek tartó körorvos, dr. Varga István is az egészségturizmus kialakítása mellett érvelt, később pedig kiderült: a terveken túl megvalósult projektek is szolgálják már ezt a célt. Megmásztuk ugyanis Bázakerettye nemrég elkészült kilátóját, és nem csalódtunk: naplementekor varázslatos táj tárult a szemünk elé.

- Nagy gond viszont, hogy nincs gyerek, idén előreláthatólag két baba születik a faluban - ecsetelte Csatlós Csilla. - Az ország ötödik legnagyobb követelés-behajtó cégét működtetve nem tudjuk visszaédesgetni a diplomás helyi fiatalokat, ők inkább a városokban képzelik el jövőjüket.Ez azért is meglepő, mert egyébként Bázakerettye ideális feltételeket kínál a családalapításhoz. Kiválóan felszerelt iskolája van, Cseresnyésné Cser Andrea óvodavezető pedig büszkén mutatta meg nekünk a hétköznapokon 30 apróságot fogadó, nemrég uniós segítséggel felújított intézményt. A település életében fontos szerephez jut a kultúra is, dacára annak, hogy az olajipari ingatlanvagyonhoz tartozó művelődési központ színháztermét, általános felháborodást keltve, elbontatta a tulajdonos. A Bázakerettyei és Térsége Bányász Művelődési Egyesület munkáját bemutató Mikó Ildikó viszont arról beszélt: a nehézségek ellenére mindenkit nívós programokkal igyekeznek becsábítani a művelődési központba. A néptáncos gyermekek esti bemutatója láttán erről mi magunk is meggyőződhettünk.


Őrizve az olajipari hagyományokat, tartalmas programokat szervez a nyugdíjasok klubja is. Vezetője, Szabó Ottóné a régi iskolaépületben kialakított helyiségük falait díszítő fényképek segítségével idézte fel a pótszilveszterek, bányásznapi ünnepségek, kirándulások emlékeit, és nem kis büszkeséggel emelte fel a plakettet, mely tanúsítja: 2008-ban Bázakerettye községért díjjal tüntették ki közösségüket.

A valamivel több mint 800 lakost számláló település nagyságához viszonyítva egyébként meglehetősen sok, összesen 45 vállalkozás működik itt; közülük kettő tevékenységével részletesebben is megismerkedhettünk. A ZALA-PETROLTRANSZ Kft. telephelyén Makovics József ügyvezető igazgató mutatta be a tankerekkel, egyéb közúti szállítóeszközökkel és munkagépekkel is rendelkező cég működését, míg a Fatechnika Kanizsa Kft. csarnokában Szabó Balázs ügyvezető igazgató vezetett végig bennünket a gépek és a felhalmozott, értékes faanyagok halmai között.

A vasárnapi találkozóra természetesen a Bázakerettyével körjegyzőségben lévő falvak vezetői is meghívást kaptak. Lasztonya polgármestere, Andrasekné Cser Mária azzal büszkélkedett, hogy náluk 44 gyerek van, ám hozzátette, mégis elöregedőben van a település, mivel a fiatalok többnyire elköltöznek. Süle Béla, Kiscsehi első embere pedig úgy fogalmazott, hogy a falusi ember már a génjeiben jó, becsületes és szorgalmas.A 100. falujárás után aligha lehet kétséges: ilyenek a bázakerettyeiek is, akik az elkövetkező hetekre bőségesen ellátták munícióval lapunkat.
Az ott látottakra, az ott szerzett élményeinkre számos írásunkban térünk még vissza.



Szerintem (Szalabán Attila jegyzete)
Bár ismerősként fogadott a polgármester, 1999 októberében mégis idegesen toporogtunk kollégáimmal a kocsi mellett. Tudósítókként korábban sokszor jártunk már Bázakerettyén, most viszont falujárásra jöttünk. Ez volt az első, így hát sejtelmem sem volt, hogy mi is vár ránk. Úgy érzetem, mtha sosem jártam volna még itt. Talán azért, mert úgy jártuk akkor a bázakerettyei utcákat, úgy beszélgethettünk el a helybeliekkel, ahogy addig az egyébként mindig rohanó újságírónak nem volt módja rá.
Több mint tizenegy esztendő telt el azóta. Ez idő alatt sok minden megváltozott Bázakerettyén,valami mégis változatlan maradt. Az emberek ugyanolyan kedvesek, vendégszeretők, mint akkor voltak, és ugyanúgy hisznek településük jövőjében, mint akkor hittek. Ezért tudnak mindig valami újdonsággal szolgálni a régi ismerősnek.