Nyaralás: jár nekünk a tér és az idő luxusa

- Vannak gondjaim, de próbálok folyamatosan megtakarítani - folytatja Ibolya. - Az ember nem mindennap szül 46 évesen gyereket, úgy, hogy egyedül állja a sarat, nekem sok mindent át kell gondolnom, de azt is hozzáteszem, nagyon sokan segítenek. Barátok, ismerősök.

Ezért aztán a kis család annak ellenére bizakodva néz a nyár elé, hogy az ércserét jelentő súlyos szívműtéten három éve átesett asszony 78 ezres rokkantnyugdíja mellé 13 ezer csupán a családi pótlék és 4,5 ezer a lakhatási támogatás. Az augusztusi Balaton-parti egy hét azért biztosnak tűnik. Meg is érdemli a 12 éves Gyula, aki szép bizonyítványt hozott haza, s a Gála Táncklubban is jeleskedik, meg a különböző sportokat is szorgalmasan gyakorolja.

- Úgy tervezem, hogy baráti segítséggel 10-12 ezer forintból meg tudom oldani a szállást, azután jön persze a kaja. Fő, hogy együtt legyünk, nem vagyok már fiatal.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- Vannak gondjaim, de próbálok folyamatosan megtakarítani - folytatja Ibolya. - Az ember nem mindennap szül 46 évesen gyereket, úgy, hogy egyedül állja a sarat, nekem sok mindent át kell gondolnom, de azt is hozzáteszem, nagyon sokan segítenek. Barátok, ismerősök.

Ezért aztán a kis család annak ellenére bizakodva néz a nyár elé, hogy az ércserét jelentő súlyos szívműtéten három éve átesett asszony 78 ezres rokkantnyugdíja mellé 13 ezer csupán a családi pótlék és 4,5 ezer a lakhatási támogatás. Az augusztusi Balaton-parti egy hét azért biztosnak tűnik. Meg is érdemli a 12 éves Gyula, aki szép bizonyítványt hozott haza, s a Gála Táncklubban is jeleskedik, meg a különböző sportokat is szorgalmasan gyakorolja.

- Úgy tervezem, hogy baráti segítséggel 10-12 ezer forintból meg tudom oldani a szállást, azután jön persze a kaja. Fő, hogy együtt legyünk, nem vagyok már fiatal.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Ezért aztán a kis család annak ellenére bizakodva néz a nyár elé, hogy az ércserét jelentő súlyos szívműtéten három éve átesett asszony 78 ezres rokkantnyugdíja mellé 13 ezer csupán a családi pótlék és 4,5 ezer a lakhatási támogatás. Az augusztusi Balaton-parti egy hét azért biztosnak tűnik. Meg is érdemli a 12 éves Gyula, aki szép bizonyítványt hozott haza, s a Gála Táncklubban is jeleskedik, meg a különböző sportokat is szorgalmasan gyakorolja.

- Úgy tervezem, hogy baráti segítséggel 10-12 ezer forintból meg tudom oldani a szállást, azután jön persze a kaja. Fő, hogy együtt legyünk, nem vagyok már fiatal.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Ezért aztán a kis család annak ellenére bizakodva néz a nyár elé, hogy az ércserét jelentő súlyos szívműtéten három éve átesett asszony 78 ezres rokkantnyugdíja mellé 13 ezer csupán a családi pótlék és 4,5 ezer a lakhatási támogatás. Az augusztusi Balaton-parti egy hét azért biztosnak tűnik. Meg is érdemli a 12 éves Gyula, aki szép bizonyítványt hozott haza, s a Gála Táncklubban is jeleskedik, meg a különböző sportokat is szorgalmasan gyakorolja.

- Úgy tervezem, hogy baráti segítséggel 10-12 ezer forintból meg tudom oldani a szállást, azután jön persze a kaja. Fő, hogy együtt legyünk, nem vagyok már fiatal.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- Úgy tervezem, hogy baráti segítséggel 10-12 ezer forintból meg tudom oldani a szállást, azután jön persze a kaja. Fő, hogy együtt legyünk, nem vagyok már fiatal.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- Úgy tervezem, hogy baráti segítséggel 10-12 ezer forintból meg tudom oldani a szállást, azután jön persze a kaja. Fő, hogy együtt legyünk, nem vagyok már fiatal.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Amúgy is a lehető legtöbb időt tölti az örökmozgó gyerekkel, aki "dehogy vagy te öreg, anya!" felkiáltással üti el anyukája aggodalmait. Ibolya megnézi az újságot, a beszerzést a leárazásokhoz igazítja, mindent felhasznál, s egy csokor zöldséget ugyanúgy megbecsül, mint a karton tejet vagy a kinőtt ruhát, játékot. Gyuszi hordja is elénk a plüssállatkáit, amelyeket nagyon gondosan őriz. "Azért van ilyen sok, mert semmit sem dobok ki", szögezi le mind a 12 évének felelősségtudatával. Hú, a Balatont nagyon várja, de előtte még pár napra a Rába-parti Püspökmolnáriba is hivatalos, szintén baráti családhoz. Ott, a sok-sok kutyust látva fészkelt belé a gondolat, állatorvos szeretne lenni. De ez még nem lefutott ügy, mert a vonatok is érdeklik, egyelőre modellek képében. Néhány darabja van is már, amit Ibolya messze élő volt férjétől kapott ajándékba. Nem csoda, hogy Gyuszi Salzburgba szeretne eljutni, hiszen ott lehet vasútmodelleket vásárolni.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- Szerencsére nem követelőző a fiam, ugyanúgy örül egy rágóguminak, mint egy cipőnek.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Ibolyát a volt munkahelyei sem felejtették el, sikerült már dolgozói csoporttal utazniuk szerte az országban.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Nem vitás, nagy szükség van a kikapcsolódásra, főleg, ha valaki ilyen nehéz élethelyzetben van. De ki tud segíteni, nézek a társaságunkban ülő Mészáros Ágnesre, a zalaegerszegi Családsegítő Szolgálat munkatársára.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- A nyaralás feltételeinek megteremtésében nem sokan, szervezeti keretek között legalábbis nem - mondja sajnálkozva a szakember. Örülnek, ha a legfontosabbat, a lakhatási támogatást, a szociális gondokat meg tudják oldani. Közös okoskodással ötletelünk: mi lenne, ha a falvakban egyedül élő idősebbek fogadnák a városi gyereket, a városiak pedig a falun élő kisdiákokat, akik így más környezetbe kerülve juthatnának izgalmas élményekhez. Talán nyélbe is lehet ütni, gondolkodik hangosan a szakember.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

De miért is vágyunk a szabadságra, a más környezetre? Balos munka, jobbos pihenés, fogalmaznak a szakemberek, persze az agyféltekékre utalva. A szervezettség, az utasítások követése, az önfegyelem és a rendszerben gondolkodás ugyanis a bal agyfélteke sajátja, míg a jobb agyfélteke az álmodozás, a kreativitás, az ötletszerű tevékenységek, az intuíció és az érzelmek világa. Ennek az oldalnak köszönhetően olykor szinte fizikai vágyat érzünk a kiszabadulásra. Ezért is vágyunk a tengerhez, az óceánhoz, repülni vagy hajózni, fel a hegyekbe vagy a sivatagba: bárhova, ahol hatalmas tér tárul a szemünk elé. A tér és az idő luxusáról van szó. Nem baj, ha nem látunk mindent abban a városban, amit csak találunk az útikönyvben. Nem baj, ha a gyerekek inkább még a medencében maradnának. Nem baj, ha nem tűz a nap, mert lehet kirándulni. Nem baj, ha nincs pénzünk étteremre, a parton, tűznél sütött hal sokkal több, mint vacsora. Döntsük el, hogy semmi nem baj, és akkor jól érezzük magunkat.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

Mindennek az érvényességét csak megerősíteni tudja Kocsis Eszter pedagógus, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, aki a zalaegerszegi belvárosi általános iskolában hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy kikapcsolódjanak, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Főleg az anyagiak miatt, pedig valójában nem ez a lényeg - mondja Eszter, aki anyaként is tudja igazolni, a negyedórás közös foci ezerszer többet ér, mind a méregdrága nyaralás.

- Szerencsére azért a kirándulás, a másutt élő rokonok látogatása többnyire szerepel a palettán, amikor szeptemberben a nyárról faggatom a diákjaimat. Nagy kedvvel mesélnek ilyenkor az élményeikről: apával horgásztak, unokatesóval bicikliztek. Tudják a szülők, hogy mindez fontos, de például még a 20-30 ezer forintos táborokat sem képesek sokan megfizetni. Ezzel együtt szerencsére talán hat-nyolc százalék kénytelen csak azt írni az őszi fogalmazásba: sajnos nem voltam sehol a nyáron.

De persze ez is túl sok.

- Épp azoknak a gyerekeknek adódik a legkevesebb lehetőségük arra, hogy k