A főügyészség vádat emelt Farkas Imre ellen

Az 1995-ben létrejött részvénytársaságban pár évvel később már meghatározó tulajdonrészt birtokolt Farkas Imre, köszönhetően annak, hogy a névérték 20-25 százalékáért megszerezte az ehhez szükséges részvények többségét. A döntésekben ezt követően mindenben érvényesült akarata.

Az egyik, a Zalahús számára hátrányos lépése a Zalapig-Barnakhoz kötődik. A Farkas Imre érdekkörébe tartozó cég sertéseket szállított a húsipari cégnek és 1998-tól 2004 végéig több mint 93 millió forintos tartozást halmozott fel.

Ennek behajtására a vezérigazgató nem tett lépéseket, így kárt okozott a Zalahúsnak.

Szintén hátrányos döntésnek minősítette a főügyészség azt a gépjárműbérleti konstrukciót, amelynek során közbeiktatott cégen keresztül jutott járművekhez a Zalahús. A Farkas Imre érdekkörébe tartozó IMI 55 Kft. szállítójárműveket lízingelt, amelynek során a kézfizető kezességet a Zalahús vállalta. Utóbbi cég az IMI 55-től kibérelte a járműveket, ám lényegesen magasabb összegért, mintha közvetlenül kötötte volna meg az üzletet a gépkocsi forgalmazójával. Ezzel havonta 3,5 millió forint veszteséget okozott a Zalahúsnak, összességében ez 135 millió forint vagyoni hátrányt eredményezett.

A cég helyzete 2003-ra jelentősen súlyosbodott. Készletei, pénzeszközei, várható befolyó követelései ekkor már nem fedezték a szállítói, hitelezői követeléseket. Az év március elejére fizetésképtelenné vált, mert a veszteséges gazdálkodás mellett tőkéjét felélte. A következő évi mérleg egymilliárd forintot meghaladó veszteséget mutatott. Ennek főleg piaci okai voltak, de már az előző évi mérleg is jelezte, hogy a cég nem tudja rendezni tartozásait, mert ha ennek érdekében megkezdték volna az eszközök értékesítését, akkor a termelés kerül veszélybe. E helyzettel a gazdasági jelentések alapján Farkas Imre tisztában volt, s azzal, hogy a megrendelt áruk, a befogadott számlák kiegyenlítésére már esély sem volt. A 2004 júliusában elfogadott reorganizációs terv sem hozott e téren változást. Mindezek ellenére a vezérigazgató utasítást adott továbbra is az állatok felvásárlására, az áruk, szolgáltatások megrendelésére. Főleg azért, mert a működő cég eladására jobb esély mutatkozott.

Farkas Imre igyekezett a céget működésben tartani, majd eladni. A tulajdonában lévő, illetve az IMI 55-ön keresztül birtokolt Zalahús részvénycsomagra 2005. március 7-én talált vevőt 100 millió forintért. A megállapodás részeként az új tulajdonos kötelezettséget vállal arra, hogy a - szintén Farkas Imre érdekkörébe tartozó - Food and Pack Kft.-nek járó 100 millió forintos tartozását 30 napon belül rendezi a Zalahús. További 282 millió forintot pedig 90 napon belül egyenlítenek ki. A vevő vállalta a Zalahús működtetését is, ám egy hónap múlva a cégbíróság megállapította fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását. A hitelezői igények elérték a 3,1 milliárd forintot, amivel szemben 1,2 milliárd forint realizálható értéket képviselt a Zalahús.

Farkas Imre a fizetésképtelenség kialakulása és a cégeladás közötti időben számos vagyontárgyat szerzett mega Zalahúsból kedvezményes áron, úgynevezett kompenzációs úton. Az így beszámított 66,2 millió forinttal a cég vele szembeni tartozásait, tagi hiteleit egyenlítették ki. Bútorok, ház és egyebek mellett autó került ily módon hozzá a piaci áron alul. Ezzel azonban a súlyos helyzetben lévő Zalahúsnak további anyagi veszteségeket okozott.

Mindezek alapján a főügyészség a megyei bírósághoz eljuttatott vádiratában foglaltakra tekintettel Farkas Imrét különbözőképpen minősülő csalások, csődbűntett, valamint hűtlen kezelés miatt javasolja felelősségre vonni.

A Zalahús-történet legújabb fejezetéről megkérdeztük Farkas Imre véleményét is, ám ő nem kívánt élni a megszólalás lehetőségével. Információink szerint cáfolja a terhére rótt vádakat és tagadja bűnösségét.A lejárt határidejű számlatartozások 2005. február közepére meghaladták az egymilliárd fortot.

A növekedés ütemére jellemző, hogy a 2003 decemberi 3,8 millió forint fél év alatt megtízszereződött, szeptemberre 98,3 millió forintra nőtt és októberre elérte a 278 millió forintot. Decemberben már átlépte a 706 milliót, végül 2005. februárra túlnőtt az egymilliárdon a Zalahús számlatartozása.