Zalai pedagógusok vitték az erőszakmentes kommunikációt

Távolról közelítve írható le az erőszakmentes kommunikáció (EMK) a fenti képpel. A világhírű módszer az amerikai túszmentők gyakorlatából nőtt ki. Itt Zalában a baki általános iskolában érzékenyíti a gyerekeket, miként kezelhetik generációs és egyéb konfliktusaikat. Remek eredmények szegélyezik a baki tantestület munkáját, olyannyira, hogy a környező iskolákban is szépen terjed az EMK, nagy segítséget nyújtva a pedagógusoknak, sőt a szülőknek is.

A jó dolgok határa a csillagos ég. Dunaszerdahely és Lendva után április második hetében ezért utazott Bakról a székelyföldi Sepsiszentgyörgyre Garamvölgyi György, a baki iskola igazgatója és Béresné Simon Eszter tanárnő; az ottani speciális oktatási hetet („Iskola másképp") kihasználva mutatták be az EMK lényegét.

– Az 1859-ben alapított, nívós Székely Mikó kollégiumban jártunk, egy sugásfürdői táborban foglalkoztunk a gyerekekkel, s a szüleikkel esténként – tájékoztatott Béresné Simon Eszter, akinek a szívéhez nőttek a kamaszok. Nem egykönnyen, de megnyíltak a messziről jött idegenek előtt.

Hallgasd meg a másikat, mielőtt ítélsz. A sepsiszentgyörgyi hatodikosok körében Béresné Simon Eszter, a baki iskola tanárnője (balra) és Garamvölgyi György igazgató (a háttérben). Fotó: Béres Gyula

Az EMK ezt oly módon teszi lehetővé, hogy megfigyelések során érzéseket, szükségleteket fogalmaztak meg a csoportfoglalkozás keretében, majd mediálás segítségével hozza a felszínre a sérelmeket, bánatokat. Átélhető az, hogy fenntartás nélkül meghallgatnak. Van is felszabadult sírás ilyenkor. Végül a köszönet és a hála eszközeivel zárják le a feszültségeket. Lövészárok helyett frontbarátkozás – ígéri az EMK.

A módszer persze igénybe veszi a szakembereket is.

– Az egyik kiskamasz a köszönetíráskor döbbenetesen fájó levelet írt az édesanyjának – idézik beszélgetőtársaim. – Soraiból kiderült, sok verésben, és nagyon kevés szeretetben volt része rövid élete alatt.

Apropó, felnőttek. A szülők komolyan vették a programot, megoszthatták a saját gondjaikat. A pedagógusoknak pedig feltöltődést jelentett ez a néhány nap.

– Üres kancsóból nincs mit kiönteni, mi talán töltöttünk egy kicsit az ottani kollégákéba – mondta az igazgató.