A szökevény

Mivel a tengerimalac szaporulat még váratott magára, igencsak megdöbbentünk anyámmal, amikor apám egyik este hazaállított egy gumipertlivel összefogott margarinos dobozzal. A tetejét díszítő lyukak alapján azt feltételeztem, ebben bizony élőlény lapul. Apám a kérdésemre csak annyit mondott, csontkukacok a holnapi horgászathoz. Én pedig az óvodásokra jellemző halálmegvető bátorsággal és csipetnyi undorral nyitottam ki a dobozt, amiből néminemű forgács alól apró hörcsög nézett vissza rám, nem kevésbé meglepetten, mint én. Az örömöm persze határtalan volt, azonnal a tenyerembe zártam a pici szőrmókot, és a tévében éppen futó film főhősnője után a Huncutka névre kereszteltem. 

Aztán mégsem mertük Lulu pajtás mellé betenni, hátha mozgó sárgarépának nézi a malacka, és elrágcsálja új barátját. Ezért az éjszakát egy kényelmes cipősdobozban vészelte át, majd nemsokára már terráriumot kapott új otthonául. Akinek még soha nem volt dolga hörcsöggel, annak elárulnék pár dolgot. 

A hörcsög (fifikusz ravaszkusz) igen okos állat, és egy cél élteti: a szökés. Nagyon gyors mozgású rágcsáló, aki hetekig trenírozza magát a mókuskeréken, és csupán növényi eredetű táplálékkal erősödik, amit aztán remekül tud elrejteni a pofazacskójában, hogy a hosszú útra is maradjon belőle. Huncutka csöppnyi agyában hónapokig dolgozta ki a bonyolult terv minden apró részletét, melynek során összejátszott a simlis természetű Luluval is, aki boldogan vállalta el a bűnsegéd szerepét. Addig futkozott a házikójából ki-be, míg meglökte a terráriumot, aminek ettől elmozdult a rácsos teteje. 

Huncutka ekkor kaszkadőröket megszégyenítően, akciófilmbe illő mozdulatokkal a mókuskeréken át kimászott és nyakába vette a világot. Persze ezt csak elképzelni tudom, mert nem láttam semmit, hiszen éjszaka történt az egész. Reggel az első ajtónyitásnál a szökevény a lépcső felé vette az irányt, és délelőttre eljutott a negyedik emeletről a földszintig. Ott ugyan megérintette az édes szabadság illata, de a szomszédunk keze is, minek során visszajutott a csavargó hörcsög előbb a kezembe, majd a terráriumba. Alapos fejmosást kapott tőlem, miután persze elszégyellte magát és egy salátalevél alá elbújt, újragondolva élete eddigi célját: megpattanjon- e onnan, ahol napi háromszori ellátás várja. Szerencsére Lulu ott volt neki, aki „átkiabált” a terráriumba: – Ne aggódj, ma este újra megpróbáljuk! De most én is megyek! 

Olvassa el online felületünkön a Kedvencek a ház körül rovat korábbi cikkeit, melyeket közösségi portálunkon, az enteón is megtalál, ahol hozzászólhat a leírtakhoz, elmesélheti a saját történetét, s megmutathatja kedvencét is.