Búcsú Kisboldogasszony ünnepén Alibánfán

Alibánfa és a község templomának nyilvános búcsúnapját szeptember 12-én, vasárnap tartják, az ünnepi szentmise 11.00 órakor kezdődik.

„Szívek édessége, Szűz Mária,
Fejér liliom szálnak bimbója,
Melyből majd jő föld virágja,
Az édes Jézus, Istennek Fia.
 
Ezerszer az a Nap légyen áldott,
Melly szeplőtelen szent Szüzet adott,
Kivel Kígyó megrontatik,
Asszonyi rend felmagasztaltatik.
 
Üdvözlégy, gyenge oltoványocska,
Szépen illatozó virágocska,
Néked mérges bogaracska
 Nem árt, nőj kedvesen, szép ágacska”

Az alibánfai község első írásbeli említése 1414-ből való. Templomát, Kisboldogasszony tiszteletére 1757-ben kezdték el építeni, amely húsz évnyi munka után lett kész. Ám az akkori templom az idő viharainak esett áldozatul, 1854-ben emelték a jelenlegi templomot Alibánfán.

A magyar nyelvterületen Kisboldogasszony kultusza, patrocíniuma a reformáció és hódoltság miatt csak a barokk időkben bontakozott ki, de akkor (már a búcsújáró helyektől is támogatva) nagy gazdagságban. Az Istenszülő Szűz Mária a hagyomány  szerint Kr. e. 16–17. körül született Jeruzsálemben a Júda törzséből, Dávid királyi nemzetségéből származó Joákimtól és a Lévi törzséhez tartozó Matthán pap és felesége, Mária leányától, Annától.

„Ezerszer, s még ezerszer üdvözllek;
Oh, Mária, víg szívvel dicsirlek!
Nevelkeggyél bűnösöknek,
S minden tebenned bízó híveknek.
 
Tavaszi virágok, vigaggyatok,
És illatozván virágozzatok,
Kik Ádámtól hervadtatok;
Mert e Szűz által megújúlhattok.
 
Minden jóság e szűz virágszálban,
Feljebbvaló, mint szerafinokban:
Azért ember, te jártodban,
Szent Szüzet dicsird minden órában.”
(Kisasszonynapi ének, Cantus catholici, Kassa 1674)

A néphagyományban Kisboldogasszony napja, szeptember 8-a, ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék.