Trieszt tipikus olasz, ugyanakkor jellegzetesen monarchiabeli település

Azon már nem is csodálkozunk, hogy a történelmi leírások szerint az Adria partján, így Triesztben is, ha a régészek ásni kezdenek, római kori emlékekre bukkannak. Az egyébként bronzkori település az első fénykorát a Római Birodalom virágzásakor élte. A kikötő miatt minden korban nagy jelentőséggel bírt Trieszt, egyébként 1382-től 1918-ig a Habsburg Birodalomhoz tartozott, sőt, a monarchia negyedik legnagyobb városa volt.

A tengerparton sorakozó gyönyörű épületek nem véletlenül idézik a monarchiabeli időket. Triesztet nemcsak a napóleoni háborúk, hanem az első és a második világháború is keményen érintette, 1945 után Jugoszlávia része lett, majd 1954-től került vissza Olaszországhoz.

A tengerpart ékköve a Piazza Unitá d'Italia, a város legnagyobb, tengerre néző tere, amely tizenkétezer négyzetméter területű, három oldalról hihetetlenül szép épületek, pontosabban paloták határolják. Az 1850-es évekig itt volt a város kikötője. A téren található többek közt az 1877- ben eklektikus stílusban épült Palazzo del Municipio, amely jelenleg a városházának ad otthont, de itt látható Trieszt legérdekesebb barokk építészeti remeke, az 1790-ben elkészült Palazzo Pitteri, valamint a Palazzo del Lloyd Triestino 1883-ból, amely a neoreneszánsz stílus képviselője, és egykor a Lloyd biztosító társaság székhelye volt.

Trieszt fölé magasodik a San Giusto-katedrális és -erőd, amelyet a XV. században kezdtek építeni, és mintegy 160 évig készült. Az erődből fenséges látvány tárul a városra. A katedrális három, különböző korszakból származó építmény egybeépítésével jött létre. A templom belseje öt aszimmetrikus hosszhajóra tagolható, a középhajót csodálatos, XIV. századból származó rózsaablak díszíti. Izgalmas kalandot ígér a tengertől kissé távolabb eső zöldség- és gyümölcspiac, amely a Vörös híd mellett helyezkedik el. Itt húzódik a Trieszt jelképévé vált, vitorláskikötőként is funkcionáló, mesterségesen létrehozott Canale Grande (Nagy Csatorna).