Harkány, a mesés kisváros délen

A településen született cimborám nevetve jegyzi meg mindig: mediterrán városban él, ahol állandóan süt a nap. Ez persze enyhe túlzás, az viszont tény: a térség egyedülálló sajátossága, hogy a Földközi-tenger felől érkező enyhe, párás levegő és a hegység védő hatásának következtében szubmediterrán klímahatás alakult ki.

A város mediterrán éjszakai hangulata (balra lent). (Fotó: Horog László)

A tél enyhe, korai a tavasz, meleg a nyár, hosszú az ősz. A hőmérséklet-ingadozások viszonylag alacsonyak, a napsütéses órák átlagos száma évi 2025, ami valóban tisztességesnek mondható. A mediterrán levegő hatására olyan ritka növénytársulások találhatók itt, amelyek egyébként csak a Földközi-tenger közvetlen környékén honosak.

A fürdő gyógyvize alkalmas mozgásszervi, reumatológiai, bőrgyógyászati és nőgyógyászati betegségek kezelésére.(Fotó: Horog László)

Harkányhoz legközelebb római régészeti emlékek Garéban, Siklóson, illetve Máriagyűdön kerültek felszínre. Vannak olyan feltételezések, hogy a város határában a rómaiaknak egy jelentős faluja állhatott, amely összekötő kapoccsal szolgált Eszék és Pécs között. Megfordultak itt keleti gótok, longobárdok; megtelepedtek szlávok és avarok. Harkányban avar sírleletek kerültek felszínre 1934-ben, Lulupusztán, ezüstfüggők gróf Benyovszky Móric földjén, talán településük is lehetett itt. Terehegyen 1962-ben avar temetkezésekből tártak fel fémtárgyakat, köztük ezüst nyakperecet.

A középkori Európát a Szentfölddel összekötő közlekedési útvonal egy másik fontos út szakasza haladt át a településen már az Árpád korban. A középkori Harkány neve egy 1323-ból származó írásban bukkan fel először. A település neve a feltételezések szerint az ómagyar Horka méltóságnév származéka; ezt az ormánsági archaikus, régi tájnyelv igazolhatja, mivel e falvak lakói még a 20. század elején is Horkánnak nevezték. A szerencsés véletlen folytán találtak rá arra a természeti kincsre, a termálvízre, amely ősidők óta észrevétlenül rejtőzött a föld mélyében. 1823-ban a siklósi vár és uradalom akkori birtokosa, Batthyány Antal csatornáztatta a Dráva síkságán elterülő birtokait. A lecsapolási munkák során az árokásók forró vízre bukkantak. A jobbágyrobotot teljesítő munkások – köztük egy Pogány János nevű máriagyűdi lakos – voltak az első felfedezői és élvezői az előbuggyanó gyógyvíz jótékony hatásának. A harkányi hévíz első vegyelemzéseit dr. Patkovics József megyei főorvos végezte még ugyanebben az esztendőben, ezzel a víz gyógyhatása tudományosan is megerősítést nyert.

Az uradalom és így a gyógyforrás tulajdonosa, gróf Batthyány Antal 1825-ben megkezdte a fürdő kiépítését tizenkét fürdőszobával. A gyógyvíz hírének terjedésével szükségessé vált a bővítés: az intézmény egyre több fürdőhellyel, káddal egészült ki. A gróf 1828-ban felépíttette Harkány első, 28 szobás, étteremmel ellátott szállodáját, emellett megkezdte a fürdőt körülvevő erdő parkká alakítását. Az artézi kút korszerűsítését Zsigmondy Vilmos bányamérnök végezte el. Dr. Than Károly tanár újabb, korszerűbb és pontosabb gyógyvíz-vegyelemzését 1868-ban tárta a nyilvánosság elé.

A harkányi katolikus templom (Fotó: Horog László)

Az Európában egyedülálló gyógyvíz 50–70 méteres mélységekből, átlagosan 62,5 fokos hőmérséklettel tör felszínre. Egyedi tulajdonságainak köszönhetően alkalmas mozgásszervi, reumatológiai, bőrgyógyászati és nőgyógyászati betegségek kezelésére. Ásványianyag-tartalma literenként több mint 1000 mg. Gyógyászati szempontból legjelentősebb alkotórésze a két vegyértékű kén alkotta vegyület: a karbonszulfid, amely gázalakban a vízben oldott állapotban nyomás alatt van. A föld alól feltörő vízben, a nyomás alól felszabadulva bomlani kezd, kénhidrogén-gázzá alakul – amely a harkányi hévíz jellegzetes szagát adja. Az évente több százezer látogatót fogadó fürdő a város központjában, egy ligetes, fákkal borított 13,5 hektáros parkban terül el.Harkányfürdőt déli határ menti településként lakják horvátok, szerbek, bosnyákok és albánok is. A nemzetiségek egymás mellett élése sajátos pezsgést és nem utolsósorban gasztronómiai kalandot is kínál az erre járóknak.

A víz legendája

A Szársomlyó lábánál élt egy boszorkány Harka nevű lányával, akire szemet vetett az ördög. Az anya teljesíthetetlennek hitt feltételt szabott a frigy létrejöttéhez: ha az ördög a hajnali kakasszóig felszántja a köves hegyet, övé lehet a lány. A pokol fejedelme megérkezett, hogy felszántsa a sziklás hegyoldalt. Éjfélre elkészült a munka felével. A banya bebújt hát a tyúkólba és elkezdett kukorékolni. A szomszédok kakasai azt hitték, már itt a hajnal, ők is nekikezdtek. Az ördög azt gondolta, elkéset, dühében elhajította az ekét, majd visszament a pokolba. Ahol eltűnt, ma is kénes víz bugyog elő, a forrást és a helyet a lány neve után Harkánynak nevezték el.