Újra egy csapatban

Váratlan a fordulat, mert a hazánknak olimpiai bajnoki címekkel is többször dicsőséget szerzett sportoló elhatározása eddig megingathatatlannak tűnt, és - amint arra az e heti fordulat után valaki nyilatkozatban rá is mutatott - szerb emberekre amúgy nem jellemző az ilyesfajta „szédelgés", a meggyőződés váltogatása, a kimondott szó esetükben sokszor ügyvéd által ellenjegyzett szerződéssel ér fel. Rosszmájúan megjegyezhetnénk, hogy a Szerbiából sok éve hozzánk áttelepült Janics Natasa személyisége talán már a hazai közegben formálódott ilyenné, de ez a „betegség" egyáltalán nem magyar. A világ, a sport változott meg gyökeresen az elmúlt évtizedekben, az egész ma már sokkal kevésbé szól a fair play-ről, a tiszta küzdelemről, mint pénzről, üzleti érdekekről. Mindez az ügynek persze árt, mert ortodox szurkoló ezek után tudhat-e majd teljes szívvel lelkesedni, amikor Janics - remélhetőleg - újabb olimpiai sikere után a himnuszunkat hallgatja - esetleg könnyekig hatottan - Rio de Janeiro-ban? Másfelől viszont nagyon is használt az ügynek a versenyző visszakozása, hiszen a szponzorok örömmel fizetnek majd, ha ez a remélt siker bekövetkezik, sokkal inkább és többet, mint ha mondjuk egy a „magyar vonal" mellett végig szilárdan kitartó, de esetleg Janics klasszisával nem mérhető „rendes magyar" versenyzőnk ugyanazon a dobogón mondjuk csak a harmadik fokon állna. És úgy tapasztalom, ortodox szurkoló is egyre kevesebb van immár, mert a kézilabdás Nagy Lászlót (aki ugye korábban a magyar és a spanyol állampolgárság, illetve válogatottság, valamint a Barcelona és a Veszprém közt „lebegett", miközben minden jel arra mutatott, hogy az ibériai változat mellett dönt) is csak a bakonyi klub rivális városában, Szegeden fütyülik visszatérése óta. Tökéletesen vissza tudott illeszkedni a válogatottba is, melyből érkezésével nyilván ki kellett maradnia valaki olyannak, aki távollétében becsülettel harcolt a csapatért. Egy játékos, aki esetleg nem világklasszis, aki nem lő meccsenkét 9 gólt, csak négyet, akivel a helyezés esetleg nem negyedik, csak kilencedik, és aki mindezek nyomán nem vonzza annyira a pénzt. Ez van. De az ortodox szurkoló mit találjon magának, amiért még rajongani érdemes.