Pókerarc és nyugalom - Horváth Tamás elbúcsúzott a férfi sakkválogatottól

Gyors fejszámolásba kezdünk, de Horváth Tamásnak ez nem okozhat gondot, elvégre sakkozó, és ehhez a sporthoz kell a jó memória. 2009-ben vette át a férfi válogatott szövetségi kapitányi posztját, az újvidéki Európa-bajnokságon kezdett, majd következett nyolc világverseny, benne három sakkolimpia, három Eb és két csapat világbajnokság. A legnagyobb siker a tavalyi, norvégiai olimpián elért második hely, hiszen 12 év után sikerült újra ezüstöt szerezniük sakkozóinknak. Horváth Tamással egyszer volt olimpiai negyedik (2010) az együttes, illetve egy Eb-bronz (2011) is színesíti az eredménysort.

– Olyan pedig egyszer sem fordult elő, hogy a csapat ne egyszámjegyű helyezést ért volna el, ami a sakkozásban igenis számít – teszi hozzá. – Szégyenkeznie a csapatnak nem kell ezért a hat évért.

– És talán önnek sem...

– Remélem. Kialakult egy mag a válogatottnál, Lékó Péterrel, Almási Zoltánnal, Polgár Judittal, és Balogh Csabát sikerült felhozni melléjük negyediknek. Talán lehetek kicsit hiú: a kanizsai játékosban én láttam fantáziát, az utóbbi világversenyeken pedig már a csapat legeredményesebb pontszerzői közé tartozott.

Horváth Tamás Fotó: Katona Tibor

–Végül is miért történt a váltás a válogatott élén?

– Már egy évvel ezelőtt elkezdtem előkészíteni mindezt. A csapat tagjai, kis túlzással, a gyerekeim lehetnének, Rapport Richárd pedig az életkora alapján akár az unokám. Úgy éreztem, ezek az életkorbeli különbségek már túl nagyok, talán jobb lenne egy fiatalabb kapitány. A család összeszámolta, hogy nyugdíjas létemre nyolc különböző pozíciót töltök be. A Magyar Sakk-szövetségben 25 esztendeje vagyok elnökségi tag, a negyedik ciklust kezdtem most meg alelnökként, szakmai vezető voltam és szövetségi kapitány. Továbbá a megyei szövetség elnöke, a Csuti SK szakmai vezetője és még szlovén, osztrák csapatokban is asztalhoz ültem. De a legjobban az unokám tud hatni rám. Egyszer, amikor nekem kellett volna menni érte az iskolába, de nem tudtam, mert Budapestre kell mennem, azt kérdezte: minek megyek Pestre, amikor nyugdíjas vagyok? Lehet, hogy igaza volt...

– És megmaradt valami a felsorolt posztokból?

– Hogyne, hiszen a szövetségben továbbra is betöltöm az alelnöki tisztet, és én maradtam a szakmai vezető is. Ezen kívül a Z. Csuti SK-Hydrocomp szakmai vezetője is maradtam és még egy osztrák csapatban is sakkozom.

– Utódja a szövetségi kapitányi poszton egy világklasszis versenyző lett, Polgár Judit, akit a világban mindenütt ismernek. Törvényszerű volt, hogy ő következzen?

– Kis rábeszélés kellett, ebben segített férje, dr. Font Gusztáv. Jó érv volt, hogy tavaly befejezte az aktív sakkozást. Az nem törvényszerű, hogy egy zseniális sakkozó utána ugyanilyen csapatvezető is lesz, ebben valóban van rizikó, de Judit olyan személyiség, hogy ezt is megoldja. A csapat többi tagja elfogadja, de kellene majd egy-két fiatal is Rapport mellé, akiket felhoznak. Csak egy példa: a kínaiak a csapat vb-n és az olimpián is 22 éves átlagéletkorú együttessel szerepeltek. Eddig a sakkozásban ez nem volt jellemző, viszont felgyorsult a beérés folyamata, hiszen a számítógépnek köszönhetően már minden információ ott van a szemük előtt.

–Ennyi év csapatvezetői és szövetségi kapitányi ténykedés után biztosan tudja: mi kell ahhoz, hogy jó kapitány legyen az ember?

– Nagyon fontos, hogy két hét alatt zajlik le egy világverseny, ahol nagy a feszültség, a kapitánynak pedig egyfajta kiegyensúlyozó szerepet is be kell töltenie. Én minden este tartottam egy megbeszélést és kijelöltem a másnap asztalhoz ülőket. Határozott döntést kellett hozni és persze viselni annak minden következményét. Látni kell, mikor van az, hogy egy játékos dühből akar sakkozni, akár a bizonyítási vágytól is fűtve. Ehhez pókerarc kell és nyugalom.

– Ahogy említette, maradt még feladat bőven. Melyek ezek között a legfontosabbak?

– Amit kifelejtettem, az a zalakarosi viadal, melynek szinte a kezdetektől a szervezője, versenyigazgatója vagyok, ezt folytatom. A magyar szövetségben betöltött pozíciókra is figyelni kell, de itthon is van feladat. Az ősztől csapatunkkal, a Csutival újra az NB I-ben indulunk, erősíteni kell, hogy az élvonalban is maradjunk és ne kínlódás legyen a szereplésünk. Nem győzöm elégszer kiemelni, hogy névadónk, a Hydrocomp Kft. mekkora segítséget ad hosszú évek óta a munkánkhoz. Ami azért is fontos, mert a Csuti SK tényleg zalai csapatnak tekinthető, a meghatározó játékosai helyi kötődésűek, és ebből nem nagyon engednénk.