80 éves lett a zalaegerszegi sakklegenda

Portisch Lajos 1937. április 4-én született Zalaegerszegen. Egy karácsonyra kapott sakk-készlet segítségével, a később nemzetközi mesteri címig jutott Ferenc öccsével játszogattak egymás ellen. Csuti Antal ösztönzésére tizenkét éves korában kezdett el versenyszerűen sakkozni, a Zalaegerszegi Petőfiben. A klub lehetőségeire talán legjellemzőbb adat, hogy mindössze három sakkórájuk volt, amelyeket persze elzárt a későbbi névadó, mert különben hamar óra nélkül maradt volna a klub.

A Zrínyi gimnáziumban érettségizett 1955-ben. A fővárosban a Budapesti Petőfi, majd a Vörös Meteor, az MTK és az MTK-VM játékosa is volt. Tizennégy évesen, 1951-ben lett magyar sakkmester, 1958-ban nemzetközi mester, 1961-ben pedig nemzetközi nagymester. Az egyik legkiemelkedőbb magyar sakkozóként, kilencszeres világbajnokjelölt lett, kétszer az elődöntőbe is eljutott, több rekord is fűződik a nevéhez.

A magyar válogatott vezéregyéniségeként húsz alkalommal szerepelt sakkolimpián, ahol valószínűleg két megdönthetetlen világcsúcs tartója: a játékokon összesen 121 partit nyert és 176,5 pontot szerzett. Hat alkalommal segítette éremhez a magyar csapatot. Legnagyobb sikerét az 1978. évi Buenos Aires-i sakkolimpián érte el, ahol a Portisch Lajos, Ribli Zoltán, Sax Gyula, Adorján András, Csom István, Vadász László összeállítású magyar csapat olimpiai bajnok lett, a verhetetlennek tartott szovjet válogatottat megelőzve. Portisch Lajos az első táblán, a világ legjobbjai ellen játszva, tizennégy játszmából elért tíz pontjával nagyban hozzájárult a sikerhez. Olimpiai ezüstérmes volt 1970-ben, 1972-ben, 1980-ban, bronzérmes 1956-ban és 1966-ban. Az Európa-bajnokságokon háromszor volt ezüstérmes, négyszer bronzérmes, s pályafutása során huszonnégy nagy nemzetközi versenyt nyert meg. Sportágában 24-szer választották az év hazai legjobbjának, ami egyedülálló rekord.

2004-ben, az első körben választották be a Nemzet Sportolóinak tizenkét fős táborába. Már nyugdíjas éveiben visszatért Zalaegerszegre, majd Nagykanizsán folytatta, 2013-tól a Vasas sakkozója lett. 2003-ban a Pro Urbe díjas csapat tagja volt Zalaegerszegen. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2012-ben Prima-díjat kapott, Zalaegerszeg és Budapest, valamint Budapest XIII. kerületének díszpolgára. 2016-ban a Nemzetközi Fair Play Bizottság életműdíjjal jutalmazta.

Édesapja hegedült, a szülei szívesen vették volna, ha továbbviszi ezt a családi hagyományt. Kapott is egy háromnegyedes hegedűt, amivel évekig gyakorolt, de később a sakkozás miatt nem jutott ideje a zenére. Pályafutása vége fele ismét rátalált a muzsikára, 1985-ben kezdett el komolyan énekelni, amikor belátta, hogy világbajnok már nem lehet. Elsősorban szívéhez közel álló dalokat, áriákat ad elő, nagy sikerrel. Széles repertoárja van, szereti a dalokat eredeti nyelven énekelni.

Kis János