Egy punk rajongó sportember mobil és autó nélkül

 A 38 éves nagykanizsai sportember a közelmúltban dupla hosszúságú triatlon világbajnokágon kitartásának hála a kilencedik lett. S, a lendülete azóta sem csillapodott, sőt mindig újabb kihívások tartják lázban.

- Amikor először, még tizenegy évvel ezelőtt lefutottam a maratoni 42195 méter hosszú távot, megfogadtam ilyet soha többé nem csinálok - fogalmazott Vránics László a TRI-CO Triatlon Klub versenyzője. - Persze ez az érzés épp tíz percig tartott, s úgy gondoltam már készen is állok a következő megmérettetésre. 

Természetesen a kanizsai fiatalember élete nem varázsütésre változott meg, hiszen a sportkörökben ismert gyúró édesapjával, idősebb Vránics Lászlóval gyakran mozgott, kajakozott.

A tűz csak fokozódott, amikor elkezdett futni, ugyan kezdetben csak kisebb távokat gyűrt le, aztán emelt a szinten, de a hosszabbakat is gond nélkül teljesítette.

- A kajakozás mindig is a szívem csücske volt, imádtam a társaságot, a légkört, a barátok egymást biztatták, így tökéletesen működött a csapatszellem - tette hozzá László. - Az ember fiatalként viszont olykor "szereti kirúgni a ház oldalát", vagyis bulizik. Imádtam, sőt a mai napig is rajongok a punk zenéért, amihez két évvel ezelőttig extrém külső dukált.

Vránics László a fején oldalt kiborotválta a haját, a maradékot pedig feltűnő színekre festette. A lányokat viszont bizonyára épp az érdekes külsejű fiúk vonzották, hiszen a dél-zalai férfi az egyik punk zenei koncerten ismerte meg feleségét, Deák Ildikót.

- A közös érdeklődési kör hamar összehozott bennünket - folytatta László. - Aztán szép sorban a gyerekek is megszülettek. A legkisebb, Álmos 13, Virág 14, Előd 16 éves. Csak azért, mert az apjuk alapvetően sportos beállítottságú, nem kényszerítjük őket semmire, ha úgy érzik, persze mozogjanak. Álmos fiam lelkesen kajakozik, nővére Virág focizik, de Előd egyelőre nem sportol rendszeresen.

Ezzel szemben édesapjuknak a mozgás a hétköznapi ritmus része lett, sőt Vránics László visszatért gyerekkori szerelméhez a kajakozáshoz, ahol mostanában többnyire edzősködik.

Mobiltelefonon  lehetetlen elérni, hisz neki, ahogy mondja nincs szüksége a digitális kütyüre. Autóval sem látni, bár van jogosítványa, Nagykanizsán belül csak futva vagy biciklivel teszi meg a távolságokat. Legutóbb, például az egyik kedvenc együttese, az alternatív rockzenét játszó 30Y Kaposváron játszott. Délután felpattant a kerékpárjára, s estére már a fellépésen csápolt.

- Inkább futok, mely egyrészt egészséges, másrészt a lábaim mindig kéznél vannak - mosolygott. - Ha esik, ha fúj dolgozni is reggelente így érkezem. A járókelők, s a munkatársaim is csodabogárnak tartanak, sőt többször rám szóltak az utcán, hogy fuss, Forest, fuss. Eléggé zavaróak ezek a lenéző beszólások, bár már kezdek hozzászokni.
A családapáról azt viszont csak kevesen tudják, hogy versenyekre jár, s számtalanszor az emberi teljesítőképesség határait feszegeti.

Vránics László ugyanis túlságosan szerény, nem dicsekszik az eredményeivel, pusztán a saját felkészültségét teszi próbára a triatlon versenyeken. Már többször, eddig a legjobban 11 óra 50 perc alatt teljesítette a hagyományos vasember (ironman) 3800 méter úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és a 42 kilométer futásból álló erőpróbáját. Amin, állítása szerint még mindig lehetne közel tíz percet faragni.

- A dupla ironman viadal még ennél is durvább kiképzést jelentett - folytatta a gondolatot László. - Az eredeti versenykiírás távjainak a dupláját kellett kipréselni magunkból ezen a világbajnokságon. Sokat edzettem előtte, a rendszeres futáson kívül igyekeztem fokozatosan emelni a tétet, sőt a biciklizést valamint az úszást sem hanyagoltam el.

Vránics László hozzátette: jól tudta, hogy a versenyen olyan fizikai és pszichikai tartalékait is be kell vetnie, amire nem lehet előre felkészülni.

A 38 éves kanizsai férfi kitartóan gazdálkodott erejével, hiszen 27 óra 40 perc (!) alatt leküzdötte fáradtságát, s az 57 versenyző közül a kilencedik helyen fejezete az embert próbáló csatát.

Ami azt illeti nem hiszek Vránics Lászlónak, amikor nemes egyszerűséggel azt mondja, hogy ő pontosan olyan ember, mint én. Kevésbé sportos alkatomból kiindulva soha nem érzetem magamban kellő erőt ahhoz, hogy hosszabb távokat teljesítsek. Eközben a velem szemben ülő férfi, mosolyogva mesélte, ahogy leúszott 7,6 kilométert, aztán jöhetett is a 360 kilométer kerékpározás, s végül levezetésként a 84 kilométer futás. Akárcsak egy túrán, azt is teljesíteni kell, és ezt is, hogy végül boldog lehessen...