Nem lesz Kerub Kupa sem Hévízen...

Kíváncsiak voltunk rá, miért történt meg a „szakadás”, hiszen a hosszú évek, évtizedek során tulajdonképpen szinte „magától jöttek” ezek az események. A közös pont mindkét esetben Fóth Gyula, hiszen ő szervezte őket (kivéve, amikor még Hévízen Tavirózsa Kupa néven zajlott az év eleji viadal). Megkerestük a fő szervezőt, aki megerősítette: az idén nem indította el a folyamatot…

– Most jött el az ideje, hogy elfogyott az erő, nem volt idő a szervezésre, de maga a varázsa is elmúlt ezeknek a tornáknak – ismerte el Fóth Gyula. – A keszthelyi viadal elmúlt tizenhét esztendeje – hogy így fogalmazzak – tök jó volt, és a 2011 óta szervezett Kerub Kupa is, ám saját csapat hiányában más lett minden… Aztán ott van a munka és a család. Szerettem ezt a fajta szervezést, de nem volt egyszerű. A támogatók felkutatása, illetve megnyerése sem olyan már, mint korábban. De nem is magam miatt kértem a támogatást, hanem hogy legyen torna. Természetesen voltak, akik megkerestek, hogy csinálnának tornát, én pedig azt mondtam: szívesen átadom a 17 év tapasztalatát, ha erre kérnek.

Talán a hévízi viadal esetében fájóbb a sorozat megszakadása, amely a 90-es évek elején kezdődött és szép hagyományt teremtett. Azt viszont már érezni lehetett az elmúlt pár évben, hogy annyi csapat nem jön el. Azt kérdeztük Fóth Gyulától, mekkora felelősség volt meghozni ezt a döntést.

– Nézze, mi annak idején játékosokként kezdtük el teremtornát szervezni, belülről tudtuk, mi a jó és mi nem, mire van szükségük a csapatoknak, mire nem – válaszolta. – Megpróbáltunk mindenkinek teljesíteni a kívánságát, hogy jól érezzék magukat, és máskor is jöjjenek. És jól működött, csakhogy a munka, amiből az ember él, és a család most fontosabb. Ha azt kérdezi, hogy zavar-e ez a helyzet, az a válaszom, hogy igen, zavar. Nehezen hoztam meg a döntést, volt egy fél év, amíg vívódtam: kezdjem a szervezést, vagy sem. Sok minden történt, ami miatt most nem tudtam ezt vállalni. Jó, csikorogva elindíthattam, elindíthattuk volna Horváth Zsolt barátommal, de az meg nem a mi világunk… Mindenesetre mindenkinek köszönöm a segítségét az elmúlt évekért, remélem, hogy jó szívvel gondolnak vissza ezekre a teremcsatákra.