A zalai olajipar pillanatai

Dr. Laklia Tibor vegyészmérnök Tóth Jánossal, a Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum igazgatójával együtt megkoszorúzta a kis zalai település határában álló emlékművet, mely az olajkitermelés 65. évfordulóján éppen Laklia Tibor kezdeményezésére állíttatott 2007-ben a H-5-ös kút helyén.

Tóth János balról, dr. Laklia Tibor jobbról áll a pusztaszentlászlói emlékműnél. Fotó: Magyar Olaj-és Gázipari Múzeum Zalaegerszeg

Maga Laklia Tibor is ünnepelt, hiszen 1944 áprilisában kezdte meg tevékenységét a magyar olajiparban. 1928. augusztus 30-án született Bolhón, 1936-ban Somogyból Zalába, Söjtörre költöztek. Söjtöri lakosként ismerhette az olajipar  gyors fejlődését. A Hahót-térségi (eredménytelen) fúrások után 1941-ben Pusztaszentlászló északi faluvégén a H-5-ös fúrás felszálló termelést eredményezett, majd újabb kutak nyomán megépült a hahóti üzem Szentlászlón. 1944. április 1-jén befejeződött a tanév és három hét múlva, április 20-án az egerszegi középiskolásból MAORT napszámos rangú csőszerelő, dolgozó lett. A hadiüzemmé vált MAORT-nál májusban meg kellett szervezni a légoltalmat.   1945. január 23-án elvitték mindnyájukat. Civilként esett fogságba Csehszlovákiában, majd vagonban Máramarosszigetre szállították.  1945. őszi választások „reklámja" keretében, 17-ik születésnapján szabadult.

1947-ben a nagykanizsai olajipari laboratóriumba helyezték, itt folytatta a középiskolát és 1948 nyarán érettségizett. Visszakerült Pusztaszentlászlóra, majd hamarosan Budapestre helyezték. Itt beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki karára. 1957 elejétől a megalakult Kőolajipari Trösztben dolgozik. 1959 augusztusában elvállalta a „Barátság" kőolajvezeték vezető koordinátori feladatát. Közben megalapították az OLAJTERV-et és korábbi megbízása alapján itt dolgozott tovább. 1964-től a NIM dolgozója az Országos Energiagazdálkodási Hatóságnál és a hamarosan induló földgázprogram egyik megalkotója.1966-tól 1980-ig energiagazdálkodást oktatott a Miskolci Egyetemen. 1978-ban doktori diplomát szerzett. Szakmai tapasztalatának, nyelvtudásának köszönhetően több nemzetközi konferencián vett részt, tartott előadást, képviselte Magyarországot nemzetközi tárgyalásokon.

Nyugdíjba vonulása után szakértőként a mai napig segíti a szakminisztérium munkáját. Szakcikkek mellett tankönyvet, két gázszolgáltatás-történeti könyvet írt. Megírta szülőfaluja történetét. A MOIM kereteiben negyedik olaj- és gázipar-történeti könyvét írja. Nagy tapasztalatával és kapcsolatrendszerével jelentősen segíti a múzeum tevékenységét. Aktív tagja az OMBKE-nek és az ETE-nek.