Három generáción ívelt át a Spiller 2000 Kft.

Hosszú éveken keresztül nehéz lépést tartani az ország és a világ gazdaságával, hiszen minden folyamatosan változik. Változik a technika, a piac, a kereslet és a kínálat is. A legtöbb ember arról álmodozik, hogy felépítsen egy olyan vállalkozást, amely az ő életét, gyermekeiét, sőt még unokáiét is megalapozza, netán végigkíséri.

Ez pedig nem lehetetlen, hiszen a Tóth családnak ez sikerült, két generációváltáson kersztül jutottak el odáig, hogy egy közel 50 főt foglalkoztató üzemet hozzanak létre.

A zalaegerszegi telephelyen működő vállalkozás fő profilja a forgácsolt alkatrészek gyártása. Több, mint 500 félét gyártanak, különböző sorozatnagyságokban, az ipar számos területére. Ez azonban nem volt mindig így, ugyanis a cég alapjai a jelenlegi ügyvezető nagypapajától származnak.

“Valójában a nagypapám horgászólom öntő műhelyéből indultunk, ahhoz csatlakozott be a forgácsolás tevékenysége. Tehát elmondható, hogy cégünk három generáción ívelt át.” - osztotta meg velünk a kezdeteket Tóth András, a Spiller 2000 Kft. ügyvezetője.

András már az iskolai pályafutása harmadik évében csatlakozott édesapja mellé, ott töltötte a tanuló éveket, s közben a 98’-ban megalakult Kft.-ben is már munkálkodott. A hosszú távú tervek így már egyértelműen arra mutattak, hogy ezúttal is apáról fiúra fog szállni az irányítás.

“Érdekes visszagondolni, hogy nem terveztem gyerekként, hogy egy ekkora cég vezetője leszek. Tulajdonképpen én rendőrnek készültem a nagybátyám után, de az is szóba került, hogy vasutas leszek. Az eredeti tervet azonban a rendszerváltás zavarta meg, ugyanis nekem pont 89-ben kellett szakmát választanom. Ekkor azt mondták nekünk, hogy óriási lesz a munkanélküliség a szakemberek területén, így gondoltam miért is ne, jelentkeztem esztergályosnak. Hiszen az édesapámnak már van egy ilyen mühelye, és az biztos munkahely lesz.” - emlékezett vissza András a kezdetekre.

Ez azonban az évek alatt bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt. Ismerjük az öröklési rendszert, hosszú évszázadokra nyúlnak vissza a mesék, miszerint a királyság apáról fiúra száll. Lehetne mondani, hogy a cég hosszú működése lehetővé tett egy tündérmesét, azonban ezért keményen meg kellett küzdenie a szereplőknek.

“Nem olyan egyszerű mese ez azonban, mint ahogy hangzik. Volt olyan kollégám, akitől még tanultam, majd később már a főnöke lettem.” - emlékszik vissza András.

Tehát Andrásnak komoly érzelmi érettségre kellett szert tennie, ugyanis a szakmai nehézségek mellett meg kellett bírkóznia a lelki részével is annak, hogy a saját cégüknél tanul be, dolgozik, majd vált át vezető pozícióba.

“Alapvetően az nagy hiányosság az életemben, hogy nem volt más munkahelyem, mindig a családi szekeret toltam. Persze voltak próbálkozásaim, alkalmilag elmentem kipróbálni pár dolgot, a vágóhídra szánt csirkéket rakodtam, sorba álltam részvényekért, használtautó kereskedőnek hoztam be az autóit, de, hogy őszinte legyek, ezek mind csak magam határainak feszegetésére szolgáltak. Én abban vagyok jobb, amit a műhelyben is végeztem.”- mesélte őszintén András.

Ha a tanulási időt leszámítjuk András életéből, akkor 5 évet dolgozott édesapja műhelyében, mikor már létrehoztak egy másik telephelyet is. Két telephellyel működtek, az egyiket András édesapja, a másikat pedig már ő maga vezette.

“Nem dolgoztunk sokat egymás mellett, mivel mindegyikünk a saját területén dolgozott, ahogy fejlődtünk az édesapám oldala mindig kisebb lett, az enyém pedig arányosan nőtt. Gyakorlatilag így fokozatosan nőttem bele a feladatba. 2012-re az édesapám féle technológia szinte teljesen le is épült.” - mesélte az átalakulás történetét András.

Így elmondható, hogy András minden vezetői feladatudatát édesapjától és saját maga tapasztalataiból szerezte. Ez egyrészt sikeres dolog, hiszen saját maga érte el azt, ahol jelenleg tart, másrészt pedig nehéz is, hiszen ehhez rengeteget kell saját magát fejlesztenie a mai napig, ugyanis nem látott más vezetői példát maga előtt.

“Igyekszem magam sokszor külső szemmel is nézni, illetve meghallom kollégáim tanácsait is, így tisztában vagyok vele, hogy vannak a cégvezetés területén hiányosságaim. Ezért folyamatosan képzem magam és külső segítséget is igénybe veszek, amellyel igyekszem minél jobb vezető lenni”. - osztotta meg velünk András.

Ilyen külső segítség volt az évek folyamán egy szervezetfejlesztő cég, amelynek köszönhetően ismét sikerült nagyot fejlődni. De András saját magát is fejleszti, vezető fejlesztő tréningre jár ahhoz, hogy sikeres lehessen. Édesapja öt éve döntött úgy, hogy teljes mértékben átadja a stafétát fia számára, a háttérbe vonul, azonban alkalomadtán most is besegít olyan feladatokba, amelynél szakmai és életbeli tapasztalata komoly előny és segítség.