Ahogy a „pucér séf” ülteti a burgonyát

Dúl az ültetési láz, s nehéz ellene védekezni. A meleghez ragaszkodó növényekkel azonban, köztük a burgonyával, jobb, ha óvatosak vagyunk. Ne feledjük, a fagyérzékeny gumókat, főleg ha már a csíra is mutatkozik rajta, csak száraz, langyos ágyba szabad bújtatni. A szakemberek szerint legalább 10 Celsius fokos legyen a föld – remélhetően ezt a héten ültetés-mélységben is eléri.

Többen kérdezték: célszerű-e azonnal bakhátat emelni a gumósorra, hiszen így egy kalap alatt letudható a feltöltés nehéz munkája is. Párszor kipróbáltam, nekem nem vált be. Szeretem ugyanis többször megkapálni a krumplit, s ezt a bakhát nagyon megnehezíti. Minden egyes alkalommal kicsit töltök is a sorokon, így az nem tűnik külön munkának. Jut eszembe! Az internetnek köszönhetően megfigyelhettem még Jamie Oliver, a híres brit szakács vetési technikáját is. Az első, ami meglepett: az amúgy porszáraz ültető gödörbe óvatosan lefektetett jókora csírájú gumót alaposan beöntözte, s csak utána húzott rá földet. Esküszöm pár bokron kipróbálom! A feltöltést az egykori „pucér séf” is fokozatosan végezte, s ezt azzal magyarázta, hogy így serkenti a növekvő csírán lévő aprócska rügyek fejlődését. Van még egy jó ötlete, s jövőre ezt is megvalósítom: ha valahol, akár ha egy étteremben is, nagyon finom burgonyát eszünk, ne szégyelljünk kérni (venni) belőle egy kilót, spájzoljuk be és tavasszal ültessük el.

Kedvenc zöldségünk a szélsőségesen komisz talaj kivételével szinte minden földben hajlandó teremni, de a legjobban mégis a közömbös vagy kissé savanyú kémhatású homok vagy homokos vályogtalajt kedveli. Amúgy nagyétvágyú növény, szeret dúskálni a káliumban és a foszforban, e két elem növeli az eltarthatóságát. Igyekezzünk laza szerkezetű, jól szellőző, rögmentes környeztet biztosítani a számára, s ha igazán a kedvére akarunk tenni, mielőtt betakargatjuk, szórjunk rá egy kis érett komposztot.

Az előcsíráztatott burgonya fejlett fényhajtásán már jól láthatók az apró rügyek. Fotó: Fincza Zsuzsa

A legfontosabb, hogy kizárólag egészséges, sérülésmentes gumókat használjunk. Kiskertekben szokás az előcsíráztatás, a zömök, egy-másfél centis fényhajtások elültetve gyorsan fejlődnek. A világos, áttetsző, megnyúlt pincevenyigéket le kell törni, a szomszédos rügyekből életerős újak fejlődnek. Azokat a gumókat viszont, amelyeken cérnahajtások éktelenkednek, el kell dobni, mert vírusbetegséget hordoznak.

A sortávolság attól függ, kapával vagy géppel műveljük-e majd az ültetvényt, így 60-, illetve 75 centis közre lesz szükség, a bokortávolságra 30-32 centimétert hagyjunk. Ami a ideális mélységet illeti felkent kertészemberek 5-12 centit tartanak ideálisnak, de aki egyből bakhátat emel, annak szerintük elég ha a krumpli teteje 2 centivel van a talajszint alatt.

A közös nagy ellenség, a kolorádóbogár miatt paradicsomot, padlizsánt soha ne ültessünk a burgonya közelébe, rossz szomszédja még a tök, a napraforgó, a borsó, a zeller és a cékla, jó barátja viszont az összes káposztafajzatnak, a kukoricának, a tormának (állítólag e csípős fűszernövény elüldözi a krumplibogarat), a körömvirágnak és a bársonyvirágnak (ezek távol tartják a zöldségünkre fenekedő férgeket), valamint a sarkantyúkának.