Harmatpont, pára, penész

75 %-os páratartalomnál már fokozottan szaporodnak a penészgombák, az atkák, melyek egyik-másik válfaja kimondottan egészségkárosító. Téli időben lakóingatlanjainkban is kárt okozhat a túlzott párásodás.

Ekler László építész. Fotó: Matyovszky Márta

Ekler László építésszel beszélgetünk a problémakörről.

– Mekkora a normális páratartalom, és miért párásodnak a lakások?

– A 40-60%-os relatív páratartalom az, ami mellett jól érezzük magunkat. Párásodásról értelemszerűen hideg időben beszélhetünk, hisz jó időben az ablakokat nyitva tartjuk, kiegyenlítődik a kinti-benti hőmérséklet. Ha télen nem szellőztetünk megfelelően, nem használjuk a nyílászárókat a légcserére, megjelenhet ez a probléma. Mégis, elsősorban akkor tér el a kívánatostól a levegő páratartalma, ha valamilyen építési hiba van az épületben, aminek következtében hőhíd alakul ki egyes területeken.

– Mi hozza létre a hőhidat?

– Az épületek szerkezetében vannak jó és kevésbé jó hőszigetelő anyagok. Nem azonos a hővezetési tényezőjük. Ahol e vonatkozásban két lényegesen különböző tulajdonságú anyag találkozik, ott jön létre hőhíd, azáltal, hogy a rosszabb hőszigetelő képességű elemnél nagyobb hőáramlás alakul ki. Ez egyrészt energiaveszteséget jelent, másrészt a külső, hideg hőmérséklet hatására az úgynevezett harmatponti hőmérséklet alá csökken az adott szerkezeti pont. Ez állandóan, folyamatosan így van, ezért kicsapódik a pára, a vakolatba beivódik a nedvesség, és penészesedés is kialakul. Jól el tudjuk képzelni, hogy is zajlik ez, ha arra gondolunk, mi történik, ha előveszünk nyáron egy üveg hideg italt a hűtőszekrényből. Rögtön bepárásodik az üveg, azaz lecsapódik rajta a magasabb hőmérsékletű levegőből a pára. Ilyen következménnyel járhatnak a jól záródó műanyag nyílászárók is, amikor szinte befülled az épület. Ez a helyzet nem alakul ki, ha megfelelő technológiát alkalmazva beépítenek az ablak – ajtókeretbe automata légbeszívót, ami bizonyos légnyomásnál nyit, és egy állandó szellőztetést biztosít. A külső hőszigetelés megválasztása is fontos, a falszerkezet és a hőszigetelés közötti minimális szellőzést biztosítani kell.

A zalaegerszegi Hajdu Beáta a fürdőszobai nagyítótükrön mutatja a kellemetlen jelenséget. Fotó: Katona Tibor

– Nem lehet kiküszöbölni a hőhidat?

– Megfelelő tervezéssel és kivitelezéssel. Vannak kényes pontjai egy-egy épületnek, ahol különösen gondosan kell ügyelni a szigetelésre, csak hogy néhányat említsek, a lábazat és a homlokzati fal, vagy a födém és homlokzati fal találkozása.

– Régen hogy védekeztek ez ellen?

– A régebben készült épületeknél, ahol nem alkalmazhatták a ma már megszokott korszerű technológiákat, gyakrabban okozhat ez gondot, és utólagos hőszigeteléssel lehet kiküszöbölni. Sokkal korszerűbb, sokkal átgondoltabb műszaki megoldások állnak ma rendelkezésre, mint régen. Minthogy azonban téglából építettek elsősorban, és a nyílászárók sem voltak annyira patentok, engedték szellőzni az épületet. A régi vályogépületek, a fa födémek teljesen természetes klímát hoztak létre, a levegő áramlását nem akadályozták. Nem voltak kemikáliák, kevesebb műanyagot használtak, ha jobbnak nem is nevezhető az a technológia.

Hogyan védekezzünk?

A hőhíd megszüntetése, a megfelelő, jól kivitelezett külső szigetelés eredményezhet tartós megoldást. Sem a kémiai szerek, sem az elszívó berendezések nem tudnak olyan végleges megoldást eredményezni, ami egy állandó lakótérben elvárható. Csak a szigetelés a megoldás, minden más tüneti kezelés. A fürdőszoba esetén eleve számolni kell a magasabb páratartalommal, megfelelő szellőztetést tervezni, szokványos életvitel mellett pedig száríthatjuk a ruhát a szobában is. Ha egy lakást nem laknak, nincs benne rendszeres fűtés, nyilván megfelelő szellőztetés sincs benne.