2011.12.04. 16:48
KO az eurónak? (Jegyzet)
Rászámolnak az euróra, tíz napon belül akár meg is pecsételődhet a sorsa - olvasom a hírek között, és nem akarok hinni a szememnek. Ez is azok közé a fejlemények közé tartozik, amelyek néhány évvel ezelőtt a legrosszabb álmainkban sem jöhettek volna elő, sajnálatos módon mostanában egyre több ilyet élünk meg.
Ha az európai közös pénz ne adj’ isten valóban kimúlna, az számomra, s aligha vagyok ezzel egyedül, igen nagy csalódás lenne, s minden bizonnyal végképp felmorzsolná az emberiség történelmi fejlődésébe vetett, amúgy is erősen megtépázott hitemet. Meglehet persze, hogy már a kiindulópont is elhibázott volt, túl sokat képzeltünk az euró, az Európai Unió mögé, amikor vágyaink tárgyává tettük. Nem csak azért, mert a közös fizetőeszköz roppant praktikus, amiért utazásaink során nem kell országhatáronként pénzváltással bajlódni, s majdan a legkülönfélébb aprópénzkupacokkal a sublótfiókban bíbelődni, hanem főleg azért, mert úgy képzeltük, hogy az euró az a szimbólum, ami végképp és teljes egyértelműséggel megpecsételheti Európához tartozásunkat. És voltak olyan évek, amikor úgy tűnt, hogy Magyarország is hamarost az eurózónába kerülhet. Lehet persze erre azt mondani, hogy például Svájc euró nélkül is eléggé európai, de a mi „kompországunk” fedélzetéről kissé más a perspektíva.
Szimbólumnak tekinthető az euró, mint az európai államok egységesülésének egyik megtestesítője, abban az értelemben is, hogy általa véltünk végképp búcsút mondani a nemzetek közötti, oly sok szenvedést, pusztítást okozó acsarkodástól, háborúskodástól. Igaz, az Unió eredményezte légies határokhoz fűződő illúziónkat, hogy tudniillik ezek majd kihúzzák a nacionalista felhabzások alól a talajt, már elvesztettük.
A legfájóbb persze nekünk, magyaroknak az lenne, hogy úgy vesztenénk el az eurót, hogy a közelébe sem kerültünk. Nem tudom remélhetjük-e még a józan ész felülkerekedését?
