2010.08.10. 05:39
Végleg felszámolták a halálkommandót (kommentár)
Nem kétséges, hogy a történelemkönyvekbe is bekerül a huszonegyedik századi magyar kriminalisztika legvéresebb gyilkosságsorozata: hosszú időn át mindig más faluban, gyermeket, nőt, édesapát válogatás nélkül lőtt le a halálkommandó.
A nyomozás során bebizonyosodott az, amit addig is sejthettünk: minden ok nélkül lőttek, egy vezérlőelvük volt a gyanúsítottaknak: cigány legyen az áldozat, s hogy minél előbb elmenekülhessenek a helyszínről. Az is motiválta őket, hogy megbosszuljanak korábbi, nem is az áldozatokhoz köthető sérelmeket, és halálfélelmet keltsenek a romák között. Ezek aljas indokok. Akárhogy is: a bűnszervezetben, több emberen elkövetett emberölés bármely magyar bíróság előtt életfogytig tartó szabadságvesztést jelenthet. Nem véletlen, hogy a védőügyvédek a médián keresztül üzengetnek, megpróbálják gyengíteni a még meg sem született vádiratot. Büntetőjogi szempontból ugyan még lehet egykét elvarratlan szál a történetben – például miért áll le a nemzetbiztonsági szolgálat az egyik gyanúsított megfigyelésével –, de a lényegen ez nem sokat változtat: amióta a csapat a rács mögött van, nem csapott le a halálkommandó.