2010.08.13. 05:12
Kecskét ajándékba (kommentár)
Ha én polgármester lennék, és szeretném, hogy legalább egy napig rólam és a településemről szóljanak a híradásokban, akkor bizonyosan nem csupán egy hétköznapi, tucatszám születő petícióval, hanem valami attraktív ajándékkal is meglepem a sajtót.
Mégpedig azért, mert valós a veszélye annak, hogy egy tiltakozó írással a Parlament elé vonuló elöljáró, illetve Szikszó összedőlt házainak újjáépítésének ügye nem éri el a nyilvánosság ingerküszöbét, ha nem párosul valami látványossággal. A kecske pedig kiváló kampányállat. Könnyűszerrel lehet terelni a budapesti flaszteren, szükség esetén, vagyis, ha vége a cirkusznak, akár el is ajándékozható. Arról nem is szólva, hogy kecskéről sokaknak eszébe juthat a mesebeli híd, amelyen a két makacs kis állat találkozott, és egyikük sem akart visszakozni: erőből akarták volna eldönteni, kinek van igaza. Szikszó polgármestere háromszáz árvízkárosult aláírását lobogtatva szeretne némi központi támogatást kicsikarni az újjáépítésre, az államot képviselő minisztérium képviselője viszont nem győzi hangsúlyozni: nem hatják meg a hatóságot az aláírások. A terjedelmes válaszban bevisznek egy gyomrost is: a szikszói Vadász-patak évente megárad, s a belterületi védekezés megszervezése a polgármester feladata. Harcolnak a felek, mint a két mesebeli kecske. Alattuk a patak, a menetrendszerűen érkező őszi áradással.
