2010.02.16. 05:27
Potenciális gyilkosok (kommentár)
Amikor Michael Moore amerikai rendező 2002-ben bemutatta a columbine-i iskolai mészárlás ihlette dokumentumfilmjét, a Kóla, puska, sültkrumplit, a magyar néző reakciója legfeljebb annyi volt, hogy fejcsóválva lesajnálta az USA erőszakkultúráját, de azonosulni aligha tudott a civil fegyverviselésből fakadó társadalmi problémákkal.
Ma már hevesebb indulatokat váltana ki belőlünk az akkoriban feltett direktori kérdés: szigorítani kell-e a fegyvertartás szabályait vagy sem? Idehaza most éppen mindenki szigorítana; a korábban csak híradásokból ismert „egzotikus” jelenség, a lövöldözős ámokfutás fenyegető veszéllyé vált.
Tavaly novemberben Pécsett már eldördült a fegyver, s ha a minap letartóztatott budapesti egyetemista nem hátrál meg első nekibuzdulásakor, tömeggyilkosságért, nem „csak” annak kísérletéért kellene felelnie. A fegyverszerzést megelőző pszichológiai vizsgálatot hiányolják immár a sportlövők, a hallgatói önkormányzatok és a felsőoktatásban dolgozók is, ám szakemberek kételyeiknek adnak hangot: nem biztos, hogy ezzel ki lehet szűrni a terrorcselekményre készülőket. Az ámokfutók ugyanis nem habzó szájú őrültek – amikor az amerikai nemzetbiztonsági hivatal 41 lövöldözést vizsgálva meg akarta rajzolni a tipikus iskolai gyilkos profilját, arra jutott, hogy ez lehetetlen.
A megelőzés hatékonyabb „eszköze” a figyelem, hiszen merényleteiket általában hosszan készítik elő, és jeleket is adnak terveikről a potenciális gyilkosok. Ezeket kell komolyan venni.
