Viktória tündöklése és... (Zeteházi mese)

Igaz, a nagy vezér már sokadszor próbálkozik, és eddig a legnyertebb helyzetekben is zseniálisan, tévedhetetlenül mindig megtalálta a vesztő lépést, de mit számít: most kijelentette, hogy érettebb lett, és ezúttal nem engedi, hogy bizonyos álnok rókák kiénekeljék szájából a sajtot. Hinnünk kell neki. Ha ő állítja, nem kétséges, hogy ezúttal már valóban övé az ország és a hatalom, és ehhez alattvalóinak hódolatteljes voksolása már csak üres, előre lejátszott formaság.

Alvezérei, famulusai boldogan isznak a medve bőrére, amely biztos források szerint éppen a puskájuk elé iparkodik. Osztogatják maguknak és egymásnak a gyűrűket és láncokat, ahol csak tehetik.
 
Zeteháza városa sem maradhat ki a sorból. Első csinovnyikja ukázt kapott a vezér komédiaügyi főkorifeusától mint fő-fő revizortól, hogy játszótársának a Mikulás hozzon egy kis játszóteret, éppen Zeteházán.

Ilyen megtisztelő óhajt kellő hódolattal illik végrehajtani. Igaz, Kompónia még mindig akadékoskodó, felesleges törvényei megkívánják, hogy a játékhoz értők is mondják el véleményüket, és akit nem találnak erre alkalmasnak, a naiv törvénygyártók szerint nem kaphatja meg a játszóteret. Ezek a megátalkodott szakmai őslények aztán nem átallottak szembeszegülni a kor friss szellemével, és nem a kiválasztott játszótársat, hanem riválisát ajánlották a játszótér élére! Ismét beigazolódott a Nagy Zsírtáltos mély bölcsessége: ha a szakértelem nem nekünk ad igazat, akkor csak ócska bolsevik trükk marad.
 
Az első csinovnyik azonban tudta, hogy ez a szakmai csacsiság nem rendítheti meg magasztos feladatának teljesítésében. Kit érdekel ilyen lacafaca? Ha Zeteházát már elfoglaltuk, továbbra is előre a victusi úton. Saját csapatunk majd csak teljesíti erőből is a nagy vezér - vagy a revizor - kívánságát.
 
Persze ha sűrűbben látogatná a játszóteret, már a régi görögöktől megtanulhatná: az elbizakodottság nála nagyobb óriásokat is elveszejtett. És most is az a jaj de csúszós banánhéj! Ha érdekelte volna, mit mond a fránya törvény, és legalább megkérdezte volna külön-külön a két pályázóról a szakmaiak véleményét, lehet, hogy mindkettőre igent mondanak, és akkor szabad az út saját csapata számára. De így? Most mit tegyen? Kétségbeejtő a kétség. Vállalja, hogy a törvény ellenére is teljesítse felkent mikulási feladatát? Szembenézzen a lesben álló sajtó gonoszságával? Vagy a morcos bírósággal? Vagy - ó egek! - álljon szemlesütve a nagyvezér elé, és vallja be: meghozhattam volna könnyen az ajándékot, de kilyukadt a puttonyom? Még ez sem sikerült?
 
Szegény első csinovnyik! Most bizony könnyen kijár a selyemzsinór. Láttunk ilyet Zeteházán is. Imádkozzunk hát lelki üdvéért! De mi lesz Viktóriával?


Beküldte:
Dr. Szigethy István, Zalaegerszeg