Korpalevest kóstoltak a Gulág-emléktábla avatásán

A szovjet munkatáborok tipikus eledelét szombaton kanalazhatták az ünnepség résztvevői, köztük az elhurcoltak közeli hozzátartozói.

Gazdagné Gecse Anna polgármester elmondta, a POFOSZ hívta fel rá a figyelmet, hogy falujukból 14 embert vittek el a Gulágra. Miután megismerte az érintettek sorsát, tönkretett életét, szívügyévé vált az emlékállítás.

Az elhurcoltak nevét felsoroló emlékkövet Manninger Jenő országgyűlési képviselő avatta fel. Beszédében kiemelte, a Gulág-rendszer nem csak a 20. század, de az egész emberi történelem szégyenfoltja. Magyarországról mintegy 800 ezer embert hurcoltak el, s jelentős részük soha nem térhetett vissza. Sorsukat bűn nélküli büntetésnek nevezte, hiszen az elhurcolást semmiféle eljárás nem előzte meg, legtöbben csak rosszkor voltak rossz helyen. Aki túlélte annak hallgatnia kellett a kínzásokról, nélkülözésekről, s még így sem kaphatott munkát. Személyes szálként ugyancsak Gulágot megjárt édesapja visszaemlékezéséből idézett fel részleteket.

Manninger Jenő, Gazdagné Gecse Anna, Szitás József és Kiss Bódog Zoltán a frissen felavatott emléktáblánál. Mellettük két helybéli fiatal, Flórián Franciska és Salamon Martin (Fotó: Pezzetta Umberto)

Ezt követően Szitás József plébános tisztelgett a sorsüldözöttek előtt, s megáldotta az emlékművet. A program folytatásaként „Az elhallgatott múlt” címmel kiállítás nyílt a közösségi házban, ahol Kiss Bódog Zoltán, a POFOSZ Zala Megyei elnöke emlékezett, felidézve a 14 falubeli sorsát.

- A zalai kistelepülések közül Nemesrádóról hurcolták el a legtöbb embert - osztotta meg velünk. - Hármójuk kivételével mindenkit ifjú leventeként vitt el a szovjet elhárítás 1945. áprilisában, májusában. Olyan is akadt köztük, akit 1953-ban, Sztálin halálát követően sem engedtek haza, hanem kitelepítettek Kazahsztánba. Szinte hihetetlen, de valamennyien hazatértek, túlélték a megpróbáltatásokat...