A monstrum megint szép lett Szentpéterúron

Ennyi üzem- és kenőanyagot nyel el az 1979-ben gyártott Rába-Steiger 250 traktor, mely az alvázszám szerint a széria 2. (!) darabja. Aki a nagy mennyiségek hallatán szörnyülködik, annak azt is érdemes figyelembe venni, hogy a közel 13 tonnás monstrum egy üzemanyagtankkal 24 órán át tud dolgozni. A legendás márka egyik képviselőjét a szentpéterúri Szummer László újította fel barátaival, de segített a munkában két kisfia, Attila és Laci is. A férfi nem egy gépet választott a sok közül – ő A GÉP-et szerezte meg. S hogy miért is?

– Gyakorlatilag ezen a traktoron nőttem fel, mert édesapám dolgozott rajta éveken keresztül – bocsátotta előre Szummer László. – Mindig szemmel tartottam, mi a sorsa, s amikor két éve lehetőség nyílt rá, hogy megvásároljam a Pacsai Mezőgazdasági Zrt.-től, akkor meg is tettem. Két évnyi pénzgyűjtés után gyakorlatilag teljesen szétszedtük, az összes kerékagyat szimmeringeztük, újracsapágyaztuk, a darázsderék-részt is szétbontottuk, majd az elhasználódott gömbcsapokat újakra cseréltük. Új sebességváltót és kuplungművet szereltünk be. Továbbá vadonatúj kardántengelyeket, új hidraulika-tömlőket kapott, valamint teljesen kicseréltük a villamoshálózatot. Új hűtőt építettünk be és a motort is felújíttattuk, azt Tatára vittük el egy speciális szakműhelybe.

Szummer László jelezte, ez oly jól sikerült, hogy habár ennek a típusnak a 6 hengeres, turbófeltöltős motorja alapból 250 lóerős, a teljesítménypados mérés szerint a felújítás után 272 lóerőt teljesített.

– A munkálatokból érdemes azt is megemlíteni, hogy a kabint szintén eltávolítottuk, újrafestettük, csakúgy, mint az egész alvázat és a sárvédőket.

Szummer László azt is elárulta: a klimatizált kabinban több elem (például a belső világítás, a visszajelző műszerek) az Ikarus buszokból tűnhet ismerősnek, ami nem véletlen, mert a Rába-gyár sok mindent igyekezett az Ikarustól beszerezni, de a szintén legendás Dutra-traktorokból is találhatunk alkatrészeket, például visszajelző lámpákat és a kormányt.

– A hűtőmaszkon lévő Rába-emblémát kézzel festette meg az egyik barátom, mint ahogy a Rába-Steiger feliratokat is – emelte ki a gazda.

Az amúgy mezőgazdasági termeléssel foglalkozó férfi elárulta: barátaival 2 és fél hónapon át dolgozott a Rábán szinte mindennap, hétvégén is, nem egyszer este 10-ig.

Mégis: már az udvarában áll az ország egyetlen Rába 240-ese, mely októberben kerül fel a „műtőasztalra”...