Fürge jószág a tici-toci, még ha háromkerekű is

– Ez nem kisteherautó, de nem is motor, csak egy aranyos háromkerekű – fogadott bennünket szőlőbirtokán, Lipics Ferenc. – Vagy, ahogy az unokáim nevezik: „tici-toci”.

Az olasz gyármányú, Piaggio P50 Ape tm típusú érdekes járgányt, Lipics Ferenc nyolc évvel ezelőtt kapta ajándékba az Olaszországban élő leányától. Egy Iveco teherautó szállította Nagykanizsára, a vámosoknak is elkerekedett a szemük, amikor meglátták az érdekes jövevényt, ám mivel a papírok megfeleltek, persze „beléphetett”. Az itáliái szűk utcákon fürgén mozgó platós apróság pedig nagyon jól jött Feri bácsinak, ugyanis a nagybakónaki hegyen leginkább bevásárlókocsiként használja. Bár, mint mondja a platón hárman is elférnek, így gyakran baráti taxiként is kiváló. Az első fülke viszont egyedül a sofőrnek kényelmes, hisz´ a motorkormány mellett elvileg már nem marad hely.


– Dehogyisnem! – erősködik Feri bácsi. – Minden csak akarat kérdése. Igaz, utasokkal kissé kényelmetlen a fülke, de szükségmegoldásként remek. Ha jönnek a gyerekek, rokonok, ismerősök azonnal bele akarnak ülni. Olykor a többmilliós autókból derékig kihajolva fotózzák, de előfordult olyan is, hogy megállítottak az úttesten. A külföldiek szinte mindennap árajánlatot tesznek, de hiába, hiszen ez a kék háromkerekű Piaggio tényleg nem eladó!

A Piaggio céget 1884-ben a 20 éves Rinaldo Piaggio alapította, aki apja asztalosműhelyét gőzmeghajtású fűrészteleppé „változtatta”. 1946- ban 15 darab Vespa (Darázs) névre keresztelt motor gördült ki a Piaggio üzeméből. Az első tíz évben egymillió Vespát gyártottak, s a márka sikerén felbuzdulva újabb nagyszerű ötlettel állt elő a gyár: ez volt az Ape, azaz a méhecske, a robogók háromkerekű változata. Az Ape valójában a Vespa fejlesztéseként született meg, amikor is egy „dobozzal” és két hátsó kerékkel egészítették ki a robogót. Azzal a nem titkolt szándékkal fejlesztettek, hogy könnyen használható gazdaságos, hatékony és sokoldalúan hasznosítható gépjárművet gyártsanak.


Lipics Ferenc szoros kötődése érthető gépéhez: a rozsda ugyan itt-ott, főleg a szélvédő illesztésénél már megkezdte az 1985-ben Genovában készült Piaggiot, ám kedves külseje miatt amíg működik, marad.

– Nagyon fürge kis „jószág”, szinte minden terepen feltalája magát, s könnyen kanyarodik – jellemezte Feri bácsi. – Ránézésre a három apró kerék miatt sokan instabilnak gondolják, de a nyolc év alatt csak egyszer – a földből kiálló nagyobb kődarabnak ütközve – borultam csak fel vele. Gyorsan kiszálltam, az alig 150 kilogrammos „tici-tocit” talpra állítottam, s mentem is tovább.

A feltűnő jelenség motorja hivatalosan, a papírok szerint egészen pontosan 49,8 köbcentiméteres. Az ehhez képest viszonylag nagy, közel 15 literes üzemanyagtankkal felszerelt gép átlagosan 3 literes fogyasztással, 40–50 kilométer per órás végsebesség elérésére képes.

– Nem száguldozásra találták ki – vélekedik a nyugdíjas tulajdonos. – Itt a hegyen kiváló társ, melyben néhány ötletes megoldással (mint a fülkéből kibillenthető ablak) a szellőzés is megoldott. Az egyetlen, középre szerelt „Küklopsz” lámpával pedig éjszaka is biztonságosan lehet közlekedni vele.