Autózni a kicsiknek is jó, de hosszú úton elkel a segítő felnőtt

A kicsik először talán ösztönösen, néhány út után már tapasztalat alapján tudják, hogy autózni jó. Barátokhoz, rokonokhoz, kirándulni lehet a kocsival menni, aminek mindannyian nagyon örülnek. Ez az egész út során meg is marad, de az öröm idővel kopik, s gondok jelentkeznek.

Rövid távolságra, pár percnyi útra nagyobb előkészület nem szükséges. Mindössze arra kell figyelnünk, hogy a nagy sietségben a biztonságos elhelyezésükben ne hibázzunk. Mire a kis utas mocorogni kezdene, vagy elunná magát, már meg is érkezhetünk. Ez már siker.

Hosszabb útra viszont már alaposan készülni kell. Egy idő után ugyanis a gyermek unni kezdi a bekötöttséget, a sok tétlenséget. Vagy elalszik, vagy nem. Ha nem, akkor szórakozást, foglalatosságot akar. Ezért jó, ha odakészítünk a kezük ügyébe a kedvenc játékaikból néhányat.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

A kicsik először talán ösztönösen, néhány út után már tapasztalat alapján tudják, hogy autózni jó. Barátokhoz, rokonokhoz, kirándulni lehet a kocsival menni, aminek mindannyian nagyon örülnek. Ez az egész út során meg is marad, de az öröm idővel kopik, s gondok jelentkeznek.

Rövid távolságra, pár percnyi útra nagyobb előkészület nem szükséges. Mindössze arra kell figyelnünk, hogy a nagy sietségben a biztonságos elhelyezésükben ne hibázzunk. Mire a kis utas mocorogni kezdene, vagy elunná magát, már meg is érkezhetünk. Ez már siker.

Hosszabb útra viszont már alaposan készülni kell. Egy idő után ugyanis a gyermek unni kezdi a bekötöttséget, a sok tétlenséget. Vagy elalszik, vagy nem. Ha nem, akkor szórakozást, foglalatosságot akar. Ezért jó, ha odakészítünk a kezük ügyébe a kedvenc játékaikból néhányat.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Rövid távolságra, pár percnyi útra nagyobb előkészület nem szükséges. Mindössze arra kell figyelnünk, hogy a nagy sietségben a biztonságos elhelyezésükben ne hibázzunk. Mire a kis utas mocorogni kezdene, vagy elunná magát, már meg is érkezhetünk. Ez már siker.

Hosszabb útra viszont már alaposan készülni kell. Egy idő után ugyanis a gyermek unni kezdi a bekötöttséget, a sok tétlenséget. Vagy elalszik, vagy nem. Ha nem, akkor szórakozást, foglalatosságot akar. Ezért jó, ha odakészítünk a kezük ügyébe a kedvenc játékaikból néhányat.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Rövid távolságra, pár percnyi útra nagyobb előkészület nem szükséges. Mindössze arra kell figyelnünk, hogy a nagy sietségben a biztonságos elhelyezésükben ne hibázzunk. Mire a kis utas mocorogni kezdene, vagy elunná magát, már meg is érkezhetünk. Ez már siker.

Hosszabb útra viszont már alaposan készülni kell. Egy idő után ugyanis a gyermek unni kezdi a bekötöttséget, a sok tétlenséget. Vagy elalszik, vagy nem. Ha nem, akkor szórakozást, foglalatosságot akar. Ezért jó, ha odakészítünk a kezük ügyébe a kedvenc játékaikból néhányat.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Hosszabb útra viszont már alaposan készülni kell. Egy idő után ugyanis a gyermek unni kezdi a bekötöttséget, a sok tétlenséget. Vagy elalszik, vagy nem. Ha nem, akkor szórakozást, foglalatosságot akar. Ezért jó, ha odakészítünk a kezük ügyébe a kedvenc játékaikból néhányat.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Hosszabb útra viszont már alaposan készülni kell. Egy idő után ugyanis a gyermek unni kezdi a bekötöttséget, a sok tétlenséget. Vagy elalszik, vagy nem. Ha nem, akkor szórakozást, foglalatosságot akar. Ezért jó, ha odakészítünk a kezük ügyébe a kedvenc játékaikból néhányat.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Az ilyen egyszerűbb igények mellett természetesen jelentkezik szomjúság, éhség, kis- és nagydolgok. Természetesen az ő logikájuk szerint mindent azonnal, a megszokott módon kérnek, követelnek. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ráadásul, ha nem is egy, hanem több kis utasunk van, akkor igényeik többszöröződnek. Ha egyedül vagyunk sofőrök és kiszolgálók, akkor ez borzasztó nehéz. Ilyenkor nagy türelemre és rábeszélő képességre van szükség, hogy meggyőzzük őket és emellett maradjon elég figyelmünk a vezetésre is.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

Lényegesen jobb a helyzetünk, ha csak a vezetésre kell koncentrálnunk, mert van még egy felnőtt, aki a lurkókat ellátja. Ha biztonságosan elfér, ő is üljön a gyermekek mellett, mert jobban tud velük foglalkozni. Minden kézről lesz neki, s a kicsik is jobban tudnak vele kapcsolatot tartani, mintha köztük lenne egy ülés és egy fejtámla. Nem kell forgolódnia amivel elvonhatja figyelmünket a vezetésről. Természetesen ilyen segítség mellett is meg kell gyakran állni, de ez nem lesz annyira kapkodó és kényszerítően sürgős, mint partner nélkül.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.

A gondok mellett az ilyen hosszabb utazás alkalmat ad arra, hogy a kicsiket új oldalukról ismerjük meg. Ha elmúlik bennük a lekötöttség érzése és megértik, tudomásul veszik a kényelmetlenségeket, teljesen felszabadulttá is válhatnak. Olyan mondókákat, versikéket, dalocskákat tanulhatunk tőlük, amelyeket otthon, séta közben, játszótéren ritkán hallhatunk, mert ott más foglalja el őket. Így lehet aztán egy nehezen induló és fárasztó út is szép emlék.