Hetés: A vasfüggöny-emlékek és néprajzi értékek tehetik vonzóvá a határ menti térséget

Többek közt ezeket mondta Bedő Andrea, a Mesés Hetés projekt vezetője, aki a közelmúltban vehette át Fazekas Sándor minisztertől a Magyar Nemzeti Vidék Hálózat által adományozott az Év vidékfejlesztője 2014 díjat.

Bedő Andrea zalai, de Hetéshez nincs személyes kötődése. Fotó: A szerző

– A Mesés Hetés egy olyan közösségi elveken szerveződött zöldutas kezdeményezés, amely a legkisebb történelmi tájegység területén, az egykor a vasfüggöny által is kettéválasztott Hetésben valósul meg – magyarázta Bedő Andrea. – A projekt keretében sikeresen összekapcsoltuk a magyar oldalon maradt falvakat a Szlovéniában lévő településekkel. A közösségépítés mellett zöldutas turisztikai fejlesztést valósítottunk meg, illetve egyedi tájérték felmérést is végeztünk. Ez a komplex program a jövőben tovább folytatódik, a közelmúltban nyertünk egy újabb pályázaton, a Hetésnek önálló internetes felülete lesz, turistainformációkkal, s a helyieket megszólító különböző programokkal.

Bedő Andrea szerint Hetés fejlesztésében óriási lehetőségek rejlenek. A vidékfejlesztő szakember szerint ennek a térségnek hasonlóak az értékei, mint a közeli Őrségnek, csak még kevésbé fedeztük fel őket. Már önmagában az a tény, hogy itt nincs forgalom, hogy a nagyvárosi zsúfoltságnak az emlékét is feledni lehet, akár ez is vonzó lehet az emberek számára.

– Az Őrség neve már mindenki előtt ismert, még Budapesten is tudják, hogy miről van szó – folytatta. – A Hetés ugyanazokat a lehetőségeket kínálja, hiszen ott is borzasztó sok érték maradt fenn, amiket szép lassan, organikusan újjá lehet éleszteni. Ennek a vidéknek a legnagyobb értéke, hogy évtizedeken keresztül elzárt terület volt. Ide évtizedeken át egyetlen úton lehetett csak bejönni, s egészen a schengeni egyezmény életbe lépéséig nem volt hova továbbmenni. Ennek az elzártságnak az lett a következménye, hogy megmaradtak azok a természeti, táji, néprajzi vagy szakrális értékek, amiket évtizedeken keresztül gondoztak a helyiek, de más nem ismerhette meg őket. Ezeket lehet szép lassan beépíteni a turizmusba.

Bedő Andrea azt mondja: a szlovén oldalon előbbre tartanak, ott hamarabb élővé tették a térség emlékezetét. Könyvet adtak ki a Hetésről, a gasztronómiájáról, a népi hagyományairól, hímzőszakkörök jöttek létre, melyek őrzik a néprajzi sajátosságokat. Ez a példa lebeg az ő szemük előtt is, a magyar oldal talán még többet tudna profitálni.

– Igyekszünk úgy fejleszteni a térséget. hogy ha a kerékpáros vagy hátizsákos turista idejön, akkor találjon is itt valamit, amit egyedülálló értékként is kezelhet – sorolta tovább. – Ebben a térségben ma is fellelhetőek még egyes vasfüggöny-emlékek, a padlásokon ott őrzik a régi szövőszékeket, illetve néhányan az olyan térséghez kötődő gasztronómiai szokásokat is jól ismerik, mint a fumu készítése. Arra is ösztönözzük a helybélieket, hogy minél többet mutassanak be az ide látogatóknak helyi termékekből, mert ezeket akár értékesíteni is lehet. A legfontosabb mégis az, hogy az elöregedő falvak újra élettel teljenek meg, hogy ismét benépesedjen fiatalokkal ez a térség. Vannak jó példák, Zalaszombatfára például többen is települtek Budapestről, olyanok, akik látnak fantáziát abban, hogy egészséges környezetben éljenek. Ha egyre többen fedezik fel ezt a térséget, s nem csak néhány külföldi vásárol házat, akkor sikerül megmenteni Hetést.