A Hevesi-teátrum művésze, Bellus Attila hazavágyott Hollandiából

A kisfiú meg az oroszlánok, Cseresznyéskert, Minden jót, Elling!, Scapin furfangjai: ezekben az előadásokban játszott szerepeiből ismerheti az egerszegi teátrum közönsége Bellus Attilát.

- Nem volt művész a családban, anyukám könyvelő, apukám villanyszerelő volt, de kisgyerekkoromtól kezdve szívesen rajzoltam, festettem és volt egy jó rajztanárom, aki ezt támogatta - válaszolta a színművész, amikor arról kérdeztem, miként keveredett a képzőművészet közelébe. - A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába jelentkeztem, ahol nagyon jó mesterem volt, Csomor Katalin festőművész. Rengeteget festettünk, rajzoltunk, de megtanultunk különféle falfestési technikákat is, tűzzománcot készítettünk, mozaikot raktunk. Egyrészt tehát művészeti iskola volt, másrészt szakmát adott, tehát gyakorlatilag szobafestő mázoló is vagyok, csak nem olyan jól képzett... A középiskolában kezdtem színjátszani is.

A Nemzeti Színház dramaturgja, Vörös Róbert évfolyamtársa volt, ő gyűjtött maga mellé társakat és osztotta aztán Bellus Attilára Brecht Arturo Ui című darabjában a Színész szerepét.

- Akkor végérvényesen megfertőződtem a színházzal, de egy ideig nem tudtam, mennyire fontos nekem. Még azt hittem, festőművész szeretnék lenni, noha már a középiskolás évek alatt és után két alternatív csoportban dolgoztam, vagyis lassan többet játszottam, mint amennyit rajzoltam. Sokáig azt gondoltam, hogy a Jóisten vagy a sors eldönti helyettem, merre tovább, hogy ott folytatom a tanulmányaimat, ahova felvesznek, de kiderült, hogy egyszerre két művészeti főiskolára nem adhatom be a papírom.

A paletta, az ecset azóta csak szabadidejében kerül a kezébe. Először a Budapesti Nemzeti, mai Magyar Színház stúdiójában tanult Bodnár Sándor növendékeként, majd - a harmadik próbálkozás után - a Színház- és Filmművészeti Főiskolára került.

Scapin furfangjai - képgaléria az előadásról ITT!


- Másodévben kicsit rezgett a léc - idézte egy "lefülelt" beszélgetés emlékeit. - Mozgástanárom szeretett volna tőlem megválni, lévén nem voltam túl ügyes, ám osztályfőnököm megvédett, mondván, szerepben jól mozgok. Végül kitűnő minősítéssel végeztem.

Az évekkel korábban hallottak azonban nyomot hagytak benne, így később mozgáskurzusokon csiszolta tudását. A diploma kézhezvétele után a szolnoki társulathoz került, majd Pécs következett, ahol lubickolhatott a szerepekben. Két év után nagyot fordult vele a világ, hiszen Hollandiába költözött. Feleségét, aki akkor második gyermeküket várta - lánya most 21 éves, fia érettségi előtt áll -, hosszú évek fűzték a Benelux államhoz, s hogy együtt lehessen a család, Bellus Attila elhagyta az országot.

- Ha már ott voltam, tanultam a nyelvet, ha már beszéltem a hollandot, meghallgatásokra jártam - mesélte a színművész. Harmadik évben felvették egy ifjúsági alapítványi színházhoz, és attól kezdve ismét játszott. - Volt olyan évad, hogy egyik munka után jött a másik, néha pedig hónapokig vártam. Olyankor színészmesterséget tanítottam amatőröknek, egy ideig harmadmagammal művészeti vezetője voltam egy alapítványi színháznak... Egy idő után megtapasztaltam a lehetőségeimet, a korlátaimat, mert bármennyi energiát is fektettem a nyelvtanulásba és lett egyre jobb a kiejtésem, az akcentus mindig érezhető maradt. Van olyan rendezői koncepció, ahol ez nem számít, de abban a világban, melyben Magyarországon otthon voltam, igenis számít, hiszen meghatározza a szerepet, a figurát. Szerettem volna újra társulathoz tartozni, az anyanyelvemen játszani, ezért szerettem volna visszakerülni a hazai színházi vérkeringésbe.

Minden jót, Elling! - képgaléria az előadásról ITT !


Sziszüphoszi küzdelem volt: előbb vendégként jött haza, Pécsen és Tatabányán játszott, majd az egykori pécsi játszótársnak, a Hevesi-színház direktorának, Besenczi Árpádnak köszönhetően szerződött az egerszegi társulathoz.

- Sokat játszom és jókat, fantasztikus emberek vesznek körül. Jó a csapat, de még formálódik. Ez természetes, hiszen fél éve vagyunk együtt - említette. - A városból keveset látok, de szeretem, sok színésztárshoz hasonlóan magam is Zalaegerszegen voltam katona. Jó az uszoda, járok templomba, közel a bevásárlóközpont: gyakorlatilag ebben a háromszögben mozgok a színházon kívül.

És, ha teheti, a családhoz, Hollandiába utazik.


Bellus Attila 1962-ben született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1989-ben fejezte be tanulmányait, ezután két évadot Szolnokon töltött, majd Pécsre szerződött, ahol ugyancsak két idényen át dolgozott. 1993-ban költözött Hollandiába, 2008-tól játszott Magyarországon és Hollandiában is. A 2010-2011-es évadtól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja.



Kapcsolódó cikkeink, kattintson az alábbi címekre:


Sztankay Orsolya jól érzi magát Zalaegerszegen


Barátok közt: Kálóczi Orsolya színművész otthonra lelt Zalaegerszegen