Doctor Strange: káprázatból jeles

Rendre gyártják színvonalas látványfilmjeiket, amik tökéletesen szórakoztatnak és lekötik az embert, hogy aztán pár nappal később el is felejtsük azokat. Teljesen azonban mégsem kerülünk ki a bűvkörükből, hiszen egy hatalmas képregényfilmes univerzumot építettek műveik köré. Ebbe a világba hozott új színt Doctor Strange.

A címszereplő nagymenő idegsebész (Benedict Cumberbatch), ám egy balesetben kezei használhatatlanná válnak, így már nem tud a munkájának élni. Megszállottan keresi a gyógymódot, Katmanduban pedig rátalál egy szentélyre, ahol sokkal többet kaphat a régi életénél. Ehhez azonban le kell győznie elsősorban saját arroganciáját és önimádatát.

A film első harmadában gyorsan pörögnek az események. Röpke felvezetés, baleset, tanulás és hőssé való átlényegülés, mert a világ megmentésre vár. Szívesen néztem volna még Strange korábbi életét, munkáját, de a tanulási folyamat sem volt a leghosszabb, mintha egy elnyújtott montázs lett volna, hiányzott az egészből a szív és a lélek.

A film látványvilága kenterbe veri szinte az összes eddigi szuperhős-produkció vizuális orgiáját

A cselekmény kiszámítható, nincsenek csavarok, ki lehet következtetni, kivel mi fog történni. A Marvel mindig a biztonságra megy, sosem lép igazán merészet. Persze miért is váltana, szeretjük a filmjeiket, a könnyed humort, a laza szórakozást. Ám előbb-utóbb megcsömörlünk a rengeteg hőstől, akik ezredszer mentik meg a világot. Ez alól a Doctor Strange sem kivétel, de szerencsére van annyi potenciál és újdonság benne, hogy lekösse figyelmünket. A címszereplő remek karakter, kiválóan nyomon követhető a jellemváltozása, mi több a dialógusok közt is akadnak meglepően összetett szövegek. Nem kell semmi filozofikus jelentéstartalomra gondolni, de a spirituális közeg jót tett a filmnek. A mágia behozatalával most egy másfajta világgal ismerkedhettek meg a nézők, ez szolgáltatta az újdonságok javát. Sokszor volt olyan érzésem, hogy inkább nézek egy Harry Potter filmet, mintsem egy Marvel-alkotást. A megelevenedett fantáziabirodalom csodás, pedig csak a tér és az idő síkjaival játszanak hőseink. A látvány pedig kenterbe veri szinte az összes eddigi szuperhős-produkció vizuális orgiáját. Szenzációs amikor Strange először tapasztalja meg, milyen erő birtokosa lehet, de az egymásba tekeredő házak és utcák is lenyűgözően festenek, már csak ezekért is érdemes megnézni a filmet. Ugyanoda lyukadunk ki, ahova az összes eredettörténetben, de pont akkora változásokat sikerült belefűzni a cselekménybe és úgy használják az új stíluselemeket, hogy élmény legyen átélni Strange kalandját. Ezzel pedig el is könyvelhetik a sikert, a nézők ugyanis visszavágynak majd ennek a varázslatos karakternek a birodalmába.

A Doctor Strange kiszámítható, sőt gyakran felszínes. A bevett formula azonban működik, remekül szórakozunk, Benedict Cumberbatch pedig kiváló címszereplő. Ő és Tilda Swinton kiemelkednek az amúgy is impozáns színészgárdából. A Strange új színt hozott a Marvel-univerzumba. S ha ez még nem is ragyog teljes mértékben, azt el kell ismerni, hogy igen élénk lett.