Fellegi Ádám lakáskoncertjein ez idáig több MűPá-nyi ember fordult meg

A szalonból Chopin-etűd hangjai áradnak, néhányan már a bekészített fehér műanyag székeken ülnek, halkan beszélgetnek vagy bejegyzéseket írnak a vendégkönyvbe. Pontban háromkor a művész ismét a zongoránál, üdvözli vendégeit, és megkezdődik az érdeklődést, intellektust, érzelmeket folyamatosan fogva tartó két óra.

Fellegi Ádám zongoraművész vendégei vagyunk, egy Mozart délután részesei. Vendéglátónktól bevezetésül egy komplett világképet tükröző zenetörténeti előadást hallhatunk, majd elhangzanak az első akkordok. Székeink között Fleck jön-megy, néha gazdája hangszere alá heveredik, aztán felpattan, s csak körmei kopogását halljuk a konyha felől. Szünet előtt egy Faludy György-féle Villon ballada, a Haláltánc hangzik el, ahogy a Mozart művek, úgy ez is fejből . Szünetben Mozartkugel, kávé, frissítő, utána ismét Mozart, de már nem csak a zongora szól, a Varázsfuvolából Sarastro áriáit Fellegi Balázs operaénekes közvetíti, édesapja kíséri.

Fleck, a művész spánielje mindent és mindenkit szemmel tart

- Ön hosszasan idézett Mozartnak atyjához, Leopoldhoz intézett leveléből, melyben a 31 éves fiatalember apja halála előtt 2 hónappal arról ír, hogy semmiféle félelmet nem tud érezni a halállal kapcsolatban, az élet természetes következményének tartja, az élet egyetlen célja a halál . Ilyesféleképpen inkább idősebb korunkban szoktunk gondolkodni.

- Kétségtelenül. Mozart bölcs lélek volt már fiatalon, az az érzésem, hogy lelkes és meggyőződéses szabadkőműves mivolta is segíthette ebben. E szellemi mozgalom, különösen a XVIII-XIX. század találkozása körüli időszakban Európa és Észak-Amerika történelmében sokkal jelentősebb volt, mint amit a laikus érdeklődő abból tudomásul vett. Az idő tájt szinte mindenki, aki számított, szabadkőműves volt, Kossuth Lajos, Lincoln, Washington, Churchill - hogy csak néhányat említsek. Amennyire ismerjük halála és az utolsó napjai történéseit, Mozart valóban nyugodtan és bölcsen halt meg, zúgolódás nélkül, félbe hagyva egyik legszebb művét, a Requiemet. Élvezte az étel-ital, erotika nyújtotta örömöket, de semmihez nem ragaszkodott.

Fellegi Ádám zongoraművész lakáskoncertjein sokan megfordultak már. Aki tudta, honorálta a rendkívüli élményt, aki nem, az megköszönte - a kávéval és a Mozartkugellel együtt

- Az öregedéssel is ilyen egyszerű volna megbékélni?

- A megöregedés megkönnyíti a bölcsesség létrejöttét. Az ember fiatal korában hajlamos lidérceket kergetni, fontosnak tartani a vagyonosodást, utazásokat, ha férfi, minél több nőt megszerezni. Az öregedés segít abban, hogy ezek hiúságát mind átéljük, és ahogy Buddha előírta a szerzeteseinek, csak napjában egyszer, délben enni, tartózkodni a nemi élettől és jóindulatú közönyt tanúsítani a világ dolgai, de ugyanakkor nagy és teljes együttérzést minden eleven élőlény iránt. Nemcsak az embertársak iránt, hanem az állatok és a növények iránt is.

- Egyenesebben kérdezek: hogy tudja megőrizni ezt az intellektuális frissességet; kotta nélkül játszani, nem felolvasni, hanem interpretálni egy hosszú verset, filozófiai kitekintést nyújtani, szóval tartani embereket órákon keresztül?

- Valamikor nagyon okosnak hittem magam. Okos kisfiú voltam, rendkívüli tehetségnek tartottak a zenében. Már rájöttem, hogy sem okos, sem tehetséges nem vagyok túlságosan. Egy icipicit kiemelkedtem az emberek tömegéből, de hát ez nem mérhető egy Mozarthoz, és az emberiség más szellemóriásaihoz. Bizonyos előnnyel indultam, de el kellett jutnom odáig, hogy ezeket mind semmisnek érezzem. A korral természetesen képességeim csökkennek, de nem érzem ezt bajnak. A lényeges dolgokra jobban tudok koncentrálni. Arra, hogy bálványok ne vonzzanak túlságosan. Ha körülnézek a világban és látom, hogy az embereket mik hozzák extázisba, vagy hogy mennyire nem tudnak megbocsátani az ellenségeiknek - pedig ezeket Jézus tanításaiban mind megtaláljuk -, elborzadok. Könnyű azt szeretni, aki velünk jót tesz, bár sokszor az emberek még ezt is hálátlansággal viszonozzák, de milyen nehéz azt szeretni, aki velünk kegyetlen, vagy minket elpusztít. Jézus ezt is követelte és Buddha is, már 500 évvel Jézus előtt.

- Mit jelent Önnek a lakáskoncert?

- Kezdetben, a rendszerváltozás után, a megélhetési katasztrófából való kievickélést. 50 éves voltam, és megszűnt a Filharmóniánál élő szólistai állásom, mint ahogy mindenkié. Az éhenhalás fenyegetett. Ez azonban csak az anyagi és gyakorlati rész. Az, hogy a hallgatósággal kontaktust tudok tartani, fizikailag, szellemileg, érzelmileg is, sokkal jobb, mint akár a Carnegie Hall vagy más nagy koncertterem, ahol szinte vizes árok választja el az előadóművészt közönségétől. Az emberek nem is tudják, milyen volt az, ahogy Schubertet körülvették hívei, amikor ő zongorázott. Van egy híres metszet, ahol Schubert ül a zongoránál, a barátja énekel egy kottalapról, körülötte a barátok, rajongók, hölgyek, urak. A lakáskoncert is ezt a fajta intimitást jelzi, és ezt kellett volna elsőnek említeni, nem az anyagi vonatkozásokat. Mégis szóvá kell tennem; én ugyanis ki tudtam magam emelni a fenyegetettségből ezáltal, de nem mindenkinek volt ilyen szerencséje, azonban rajtuk is segíteni akarok koncertjeimmel, az egyetemes együttérzés égisze alatt.

Az utolsó szavak, mik elhangzanak a hangversenyen Sarastro szájából - embernek lenni - e délutánon tökéletesen megvalósultak.