A túldigitalizált világban a fiatalokat nehéz rávenni a kézművességre

A konferenciával összekötött országos seregszemlén a szakma krémje igyekezett bemutatni a könyvkötés és restaurálás során újjá varázsolt régi, értékes köteteket. Az ankéton díjakat is kiosztottak. A már közel ötvenéves szakmai múlttal rendelkező, 75 éves Bicsák Miklós Gutenberg-díjat, a kolléganője, Fiala Edina pedig Aranykoszorús könyvkötő mester címet vehetett át.

A kanizsai könyvkötő párost szinte mindenki ismeri a városban, hisz’ a precízségük és a szakma iránt érzett aláztuk kivételes. Belvárosi műhelyükbe lépve érdekes időutazásba csöppentünk. A falakat oklevelek sokasága díszítette, de találtunk korábbi Zalai Hírlapból kivágott cikkeket is. A munkákkal a beszélgetés ideje alatt sem lassítottak, Edina például egy láthatóan régi, megsárgult és mára szétesett Biblia lapjait varrta vissza nagy gondossággal.

- A Mező-gimnáziumban érettségiztem, s mivel különösen érdekelt a könyvkötészet mestersége az ipari iskolában ezt tanultam - mesélte Edina. - Az oktatók is csodálkoztak, hiszen a lányokkal addig nem találkoztak a képzésen. Azonban nem lehetett eltántorítani, megkaptam a szakmunkás bizonyítványt és nyolc éven keresztül a kanizsai nyomdában számítottak a tudásomra.

A hölgynek azonban kezdett már elege lenni a tömegtermelésből, új kihívásokra és lehetőségre vágyott. Precízségét, pontosságát és a könyvkötészet iránti elkötelezettségét látva Bicsák Miklós úgy döntött az aprólékosabb munkát igénylő kézműves iparba csábítja Edinát.

- Kíváncsi voltam, sőt a bizonyítási vágy is hajtott, ám a kézművesség elsajátítása nem ment egyik pillanatról a másikra, hosszú évek teltek el mire rutinossá váltam - fűzte hozzá. - A kézügyességen túl, figyelemre és türelemre van szükség ahhoz, hogy olykor több száz éves lexikonokat, könyveket „felöltöztessünk”. Az aranykoszorús mester címmel újabb felelősség is jár, hiszen nekünk, az idősebb generációnak az a feladatunk, hogy a könyvkötészetnek ezt az ágát megismertessük és megszerettessük a fiatalokkal.

Bicsák Miklós és kolléganője, Fiala Edina egy óriási méretű Bibliát frissítenek fel. Edina keze állandóan járt, egy kézműves műhelyben mindig akad munka. Száz éves réz betűket is használnak, ahogy manuális gépekkel is gyakran dolgozik a könyvkötő mester Fotó: Gergely Szilárd

Ebben a már közel ötven éves kisiparos múlttal rendelkező, Bicsák Miklós is egyetértett. Bár fia, Attila kitanulta a szakmát, ám úgy tűnik egyelőre nem tervezi, hogy édesapjától átveszi a stafétát.

- Már többször felajánlottam, hogy ingyen segítek a képzésben, azért, hogy soha ne vesszen el ez a gyönyörű szakma - jelentette ki a könyvkötő. - Valahogy nem jött össze, pedig pontosan tudom, a tanuló a gyakorlat során szívja magába a szakma illatát, becsületét és tisztességét.

A könyvkötő- és könyvrestaurátor mester szerint a túldigitalizált világban a fiatalok a gyors eredményeket szeretik, s szinte a számítógép társaságában élik az életüket.

- Ettől függetlenül harcolunk a szakma fennmaradásáért, ami bár manuális, de egyáltalán nem unalmas, érdekes műveleteken keresztül a romokból építünk kastélyt - fogalmazott a szakember. - A mai ifjúság kifejezetten szereti a kihívásokat, ha ehhez még kézügyesség, kreativitás, türelem és némi fantázia is társul akkor nyert ügyünk van.

Bicsák Miklós a régi könyveket a finom hölgyekhez hasonlította, akikkel tiszteletteljesen kell bánni, óvatosan közelíteni hozzájuk, s elegánsan fogni a kezüket. Ha eléggé kitartóak vagyunk akkor sikerrel járhatunk. De gyakran nevezik őket a könyvek plasztikai sebészeinek, hisz’ széppé, egészségessé és esztétikussá teszik azokat.

- Az összetett munkafolyamat is vonzó lehet az utánpótlás számára, ugyanis mielőtt például egy Bibliát új köntösbe öltöztetünk olykor a különféle szennyeződéseket, így a penészt speciális anyagokkal távolítjuk el a felületekről - tette hozzá. - Szintén rendkívül érdekes, s különös odafigyelést kíván a lapok felvarrása, az egész könyv megtervezése. Nagyon figyelni kell rá, hogy a kötet, bár friss öltözékben, de az eredeti minőségben kerüljön újra a kezekbe.

Azért a restaurátorok is haladnak a korral, s nyitottak az újdonságokra. Ezt bizonyítja, hogy a kiváló minőségű magyar marha-, kecske-, és borjú-, mellett manapság eredeti ausztrál kengurubőrrel is szívesen dolgoznak.

- A hazai alapanyagok elegánsak, tartottam attól, hogy a fehér kengurubőr miként viselkedik majd, de szerencsére exkluzív a megjelenése - avatott be a részletekbe. - Ha az alapanyag jó és a mester keze ügyes, okosan gondolkozik és kellően odafigyel, akkor nem lehet probléma.

A bőr egy dunántúli megyei jogú város díszpolgárok könyvének borítását adja. A lassú kézimunka során száz éves réz betűk felhasználásával készülnek a feliratok, melyeket ezután 22 karátos Katalin arannyal látnak el.