A hőscincér lett a védjegye - Frimmel Gyula grafikusművész születésnapi tárlatán

Frimmel Gyula zalaegerszegi grafikusművész a nyugalmas, értelmes munkával töltött hétköznapokat szereti. Beszélgetni is egy prózai kedden ültünk le, délután négykor, amikor letette a lantot az Ady-iskolában. Nem kellett messzire jönnie, hiszen szemközt, a városi hangversenyteremben látható jubileumi tárlata, január 9-ig. A grafikák sajátos, álomszerű világot idéznek elénk. Felhők felett lebegő hajóroncs, mediterrán ház, terebélyes lombú fa, kecses nő, csodásan redőző drapéria, s megannyi hívogató ablak rendeződik művein több síkból építkező, gonddal szerkesztett kompozícióvá. A tárlat rendezésében nem érvényesült a kronológia, régi és új munkák szomszédolnak, s elegyednek szóba egymással a legnagyobb természetességgel. E koherencia oka, hogy Frimmel Gyula korán megtalálta saját hangját, s egyszersmind fel is tette magának a lécet, jó magasra. A mérce évtizedek óta ott lebeg, ő pedig a tőle megszokott higgadt eleganciával röppen át felette. A szakma is nagyra tartja műgonddal készülő alkotásait. Bizonyság erre, hogy a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, aminek a 90-es évek óta rendszeres résztvevője, idén két díjjal is elismerték.

Frimmel Gyula és a grafikák hosszú sora Fotó: Pezzetta Umberto

- Különdíjat és Rékassy Csaba-díjat kaptam, utóbbi az őrült grafikusoknak tartják fenn -  mondja önironikus mosollyal, utalva a munkaigényes technikákat szinte megszállott kitartással művelő kollégák „klubjára”. Frimmel Gyula pályája kezdetétől híve a 17. századból származó, sok vesződséggel járó mezzotinto eljárásnak. A magyarázat: a rézlemez borzolásos megmunkálása mindennél festőibb, bársonyosabb felületet eredményez. Hogy ehhez esetleg hetek, hónapok munkája kell? Sebaj.

Egyik díjazott munkája az Arnold léghajós elutazása címet viseli, s a januárban elhunyt Gross Arnold előtt tiszteleg. Vajon készül-e lap Gábriel József emlékére is?

- Az ő elvesztése még nagyon friss és sokkal személyesebb - utal a múlt héten eltemetett festőművészre, akivel közel tíz éven át voltak kollégák az Adyban, de szakmai és baráti kapcsolatuk ennél is mélyebb gyökerű. - Bár eltérő műfajokban dolgoztunk, közös volt bennünk a hagyományos értékek tisztelete, nagyon közel állt hozzám minden tekintetben.

Bánatáról a műhelytitkok felől érdeklődve próbálom elterelni a figyelmét. Mint kiderül, a mezzotinto finomságait a puha papír képes visszaadni, amit nyomtatás előtt órákig vízben kell áztatni. Ő a zuhanytálcát használja e célra. A levonatok is otthon születnek, saját nyomdai présen. Művein sajátos védjegyek bukkannak fel. A rézkarcokon színtelen domborpecsétet látunk, s újabban a linómetszeteken egy vörös hőscincért. – A bogarakat mindig jó grafikai témának tartottam, a hőscincér formája pedig izgalmas. Nyáron Farkas Ferenc szobrászművész barátommal láttuk Csi Paj-si kínai grafikus, festő, pecsétfaragó fantasztikus kiállítását. Nagy hatással volt rám, talán ez az élmény inspirált, hogy a linókhoz külön pecsétet készítsek. Visszatérő motívumai közé néha meglepő újoncok kerülnek. Mint például egy zeller.

- A zeller szép..- szögezi le. - Megláttam egy formás példányt a konyhában, s belül azonnal megjelent előttem a róla születő kész nyomat. Már csak el kellett készíteni. Régen gyönyörű botanikai metszetek születtek növényekről, miért ne lehetne egy lapot áldozni a zellernek is...

Az évtizedek alatt tetemes mennyiségű metszett rézlemez halmozódhatott fel. Vajon miként őrzi meg őket?

- A nyomólemez kényes a levegőben lévő nedvességre, könnyen oxidálódik. Ezért alapozóviasszal fedem be őket, s papírlapokkal elválasztva tárolom. Hogy mennyi gyűlt össze? Annyi, hogy, színesfémmel üzletelőnek nem szívesen mutogatnám...

Frimmel Gyula nem mellesleg az Ady Endre Gimnázium művésztanára. Vajon a fiatalok képesek azonosulni az elkötelezettséggel, ami az ő alkotói módszerét jellemzi?

- Egyre kevésbé, de ez nem az ő hibájuk, ilyen a kor. A mai generációk sok mindent kapnak készen, s szinte kimarad az életükből, hogy valamit sok energia, akarat árán hozzanak létre. Márpedig belső eltökéltség nélkül nem születnek meg az ilyen grafikák. A tehetség megvan bennük, de ha valami túl macerás, könnyen elillan a kitartás. Pedig később hiányozni fog az életükből a megküzdés élménye. Kicsi koruktól azt látják, hogy a problémák kikerülhetők, megúszhatók. Ha nem tanulja meg bekötni a cipőjét, kap tépőzárasat. Igaz, hogy így kevésbé fejlődik a mozgáskoordinációja, de ha emiatt nehezebben megy az írás, majd használja a számítógép klaviatúráját...

A három Frimmel gyerek nem kapott meg mindent készen, erre kényesen vigyáztak a szülők. Nem engedték internetről letölteni a házi feladatokat, meg kellett dolgozniuk minden eredményért. Büszkén meséli, hogy Zsófi és Jakab zenész lett, előbbinél a 3 hónapos unoka (Barnabás) ad okot plusz örömre, utóbbi pedig a kiállítás megnyitóján is fellépett. Sára papírrestaurátor, ám most áll pályamódosítás előtt, hátrányos helyzetű gyerekekkel akar foglalkozni.