Felhőbodor a diafilmen - Zalakovács József tárlata a Hevesi-színházban

Szülővárosában 1982-ben volt első, bemutatkozó tárlata, majd 31 év múltán, 2013-ban láthattuk ismét alkotásait. Most szerencsére nem tartott ilyen hosszú szünetet. Erősödik a szülőföld hívó szava? – tudakoljuk.

– Pontosan így van – bólogat Zalakovács József, aki előnevét is a megyénk iránti érzelmi elkötelezettség okán választotta. – Ugyanezt az anyagot tavaly már kiállítottam Budapesten a Magyar Építőművészek Szövetségénél, de úgy éreztem, Zalában is meg kell mutatnom. Ennek az a fő oka, hogy bár a művekhez egy olaszországi tanulmányút adta a konkrét inspirációt, egyre erősödött bennem a gondolat, hogy tudat alatt a szülőföldem hangulatát, karakterét közvetítettem általuk. Valószínű, hogy Falerone ugyancsak dombos tájaiban is a zalai lankákra ismertem rá.

Ordasi Zsuzsanna művészettörténész és Zalakovács József a tárlaton. Fotó: Pezzetta Umberto

Zalakovács József korán megébredő festészet iránti érdeklődését Dús László festőművész és Szabolcs Péter szobrászművész inspirálta. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, mestere Gerzson Pál volt. 1983 óta a BME építészmérnöki karán, a Rajzi és Formaismereti Tanszéken adjunktus, szabadkézi rajzot, alakrajzot és színdinamikát tanít.

Most látható kompozícióinak nem csak a táj íve, vagy a felhők ritmusa ad dinamikát, szimbolikusan a születés, a földanya motívumát is beléjük foglalta. A legtöbb mű mezőkre bontható, ami az égi és földi táj asszociációján túl mást is jelképezhet.

– Számomra gyerekkorom diafilm vetítéseinek emlékeit is előhozza mindez – avat be. – A keretbe foglalt diaképen most éppen felhőt látunk, de a néző  képzeletben bármikor „továbbtekerheti" a filmet, s átalakíthatja a tájat, beleszőve saját emlékképeit.

Az egy év anyagát felölelő kollekció az Ék-táj címet viseli. Mire utal ez? – tudakoljuk a tárlatot megnyitó Ordasi Zsuzsanna művészettörténésztől, aki a képzőművész kollégája és munkásságának jó ismerője.

– A cím többféleképpen értelmezhető. Asszociálhatunk az ékes, gyönyörű zalai dombvidékre, de más tájak emléke is feltolulhat. Emellett az ék-táj a külső és a belső szétválasztását is jelentheti, ahogyan az ékkel kétfelé hasítunk valami egészet, hogy jobban megismerhessük. A látogatóknak azt ajánlom, hogy távolabbról  pillantsanak rá a képekre, s a tekintetükkel pásztázzák végig alulról felfelé és vissza. Tapasztalni fogják a munkák összetettségét, a nyugalom és a robbanó érzelmek kettősségét, ami bennünk ugyanígy megvan, a saját lényünkben is visszhangra lel.

A Földnő című olajfestmény a március 20-ig látogatható kollekcióból. Fotó: Pezzetta Umberto

A tárlat koherens formavilágot dolgoz fel változatos eszköztárral, hiszen ugyanaz a téma olajképeken, akvarelleken és grafikákon is megmutatkozik.

– Imádom a színeket, de a tus nyelve is izgalmas – folytatja az alkotó. – Ráadásul ezeknél a munkáimnál különleges, por állagú dörzs tust alkalmaztam, amit vizes felületre szórva szabadon alakíthattam fújással, botokkal, ecsettel. Nagyon élveztem.

A tárlat március 20-ig várja az érdeklődőket.