Gombászás közben akadtak a bronzkincsre

Zala megyében eddig sohasem, és az országban is csak igen ritkán fordult elő, hogy ilyen jelentőségű régészeti leletet önzetlenül átadjanak a területileg illetékes múzeumnak. Tavaly ősszel mégis ez történt.

Mint Straub Péter, a múzeum régészeti osztályának vezetője lapunknak elmondta, 2014 őszén keresték fel a közgyűjteményt a becsületes megtalálók egy 73 darabból álló késő bronzkori leletegyüttessel. A tárgyak összsúlya mintegy négy kilogramm, s a kollekció összetétele is különleges. Az egykor elrejtett tárgyak legalább 3000 évesek, akkori előkelőké lehettek, ezt igazolja, hogy földművelésre utaló sarlók,  fegyverek (lándzsa), ékszerek (fibulák, karperecek, nyakékek) is akadnak köztük.

A megtalálás körülményeiről egyelőre annyi tudható, hogy gombászás közben akadtak rá fellelői. A sok nyári eső vélhetőleg kimosta a partoldalból a tárgyakat, így bukkanhattak a szemük elé.

Az immár a Göcseji Múzeum régészeti gyűjteményét gazdagító kiváló állapotú bronzkincs szombattól tekinthető meg fél éven át  a múzeum előterében, egy külön e célra készült vitrinben. A 10.30-kor kezdődő  megnyitóhoz ünnepség is társul, amelyen  köszöntik a bronzkincs megtalálóit, beszédet mond  Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Balaicz Zoltán polgármester. A becsületes megtalálók jutalmat is átvehetnek Kövér Lászlótól, illetve Rigó Csaba kormánymegbízottól.

2014. szeptember 29-én Zala megyei lakosok egy fél évszázada ismert régészeti lelőhely közelében talált, több mint 3.000 éves kincsleletről tájékoztatták a megyei hatókörű zalaegerszegi Göcseji Múzeumot. A múzeumba került ép- és töredékes leletek az Urnamezős kultúra (Kr. e. 14/13. – 9/8. század) emlékanyagát reprezentálják, mely régészeti hagyaték a Kr. e. 2800 táján kezdődött és a Kr. e 900/800-ig tartott bronzkor záró szakaszához tartozik.

Az előkerült leletegyütteshez hasonlóakat a régészeti szakirodalom ún. depóleletnek nevezi. Hasonló korú együttes a Göcseji Múzeumba legutóbb 1967-ben került Pötréte határából, tőzegbánya kitermelése során, míg hiteles feltárásból Zala megyében az elmúlt évtizedben a hatalmas kiterjedésű várvölgyi földvár területén került elő több mint egy tucat különböző összetételű depo. Bár a Kárpát-medencében európai viszonylatban is kiemelkedő mennyiségű bronzkinccsel számolhatunk, az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig a korabeli magaslati- és síkvidéki településekről ismert hasonló leletegyüttesek értelmezéséről mintegy 200 éve élénk szakmai vita folyik. A kutatók egy része a leletek földbe kerülését profán okokkal magyarázza, melyek raktározási/tezaurálási céllal kerültek volna elrejtésre, míg mások szerint inkább a szomszédos közösség közti konfliktusok, harcok késztethették egykori tulajdonosaikat azok gyors elrejtésére. Az elmúlt évtizedek hazai- és nemzetközi kutatásai azonban felhívták a figyelmet arra, hogy a kincsek elásásának akár szakrális oka is lehetett. Az egyes leletegyüttesek összetételében felismerhető szabályosságok, vagy a területileg eltérő deponálási szokások ugyanis akár arra is utalhatnak, hogy azok rituális keretek közt egy egyén/család/közösség az isteneknek vagy a természetfeletti hatalmaknak szánt felajánlása, illetve fogadalmi ajándéka (pl. jó termésért, engesztelés betegség miatt, új szálláshely elfoglalása, annak újabb megerősítése, elhunytért, férfivá avatás alkalmával, stb.) is lehettek.

A Göcseji Múzeumba került több ezer éves leletek egy késő bronzkori előkelő tárgyi emlékeit reprezentálják. A leletegyüttes közel egy tucat sarlólelete a földművelésre, a gazdaság és ezzel a hatalom egyik elemére utal, csakúgy, mint a számos fegyverlelet (masszív rövidkard, harci balta, lándzsák és tőrök, valamint mellpáncél kúpos bronzkorongja).

A tárgyak közt nem hiányoznak az ékszerek, legalább három emberöltőnyi időszak ékszerdivatjának változása követhető nyomon a változatos formájú dísztűk, azaz a fibulák segítségével. A legkorábbi horizontot jelentő Vösendorf típusú drótfibula hozzávetőleg a Kr. e. 1300/1270 közé datálható, míg a legfiatalabb ún. paszományos fibula a Kr. e. 1230/1200-ra keltezhető. Az együttesben található több töredékes Röschitz-Sanislau típusú ún. pajzsos hátú fibula időben hozzávetőleg az előbbi két típus közé helyezhető.

Különösen nagy számban találni a leletegyüttesben különböző díszítésű és technikájú nyak- és karperecet, utóbbi közül néhánynak magas óntartalma csillogó hatást kölcsönöz. Ezzel kapcsolatban különösen figyelemre méltó darab egy megtévesztően ezüstös jellegű összehajtogatott szalag, aminek színe magas óntartalmával magyarázható. Az ilyen adalékanyagokkal 'acélosították', vagyis keményítették a korabeli – istenként tisztelt – ötvös-kovácsok a réz és ón ötvözetet, azaz a bronzot. A lelet így egy nagyon fontos ötvöstechnikai-technológiai emlék. A magas óntartalmú, csillogó tárgyak egyúttal a szemfényvesztést is szolgálták, hiszen azok egykor különösen értékes ezüsttárgy benyomását keltették, ami több karperec esetében is megfigyelhető.

Ugyanígy érdekes összefüggésre utal a depo egy másik lelete. A vonalkötegekkel díszített tömör bronzkarika, vagy ún. értékmérő karika/karikapénz az urnamezős kori gazdaságban a csere és a kereskedelem fontos szereplője volt. A bronzkor kezdetétől a különböző területek társadalmának elitjei között kialakuló és általuk működtetett vízi- és szárazföldi kereskedelmi útvonalak – pl. Mykenetől a Brit-szigetekig, illetve Erdélyen át Skandináviáig – legfontosabb árui a nyersanyagok, azaz a fémek (arany, ezüst, réz, ón, bronz) és a só, valamint presztízs cikkek (az északi borostyánkő, a déli bor, üveg, textilek, díszruhák és fegyverek) voltak. Ezeknek súlya régiónként eltérő alapegységre vezethető vissza, aminek kutatásához a jövőben fontos adalékot szolgáltathat ez a látszólag kevésbé érdekesnek tűnő tárgy.

A zalaegerszegi múzeumba került kincslelet összsúlya megközelíti a 4 kilogrammot, mely a leletek mennyisége és minősége, valamint összetétele alapján egyaránt különleges érdeklődésre tarthat számot. A több mint 70 bronztárgyról már előzetesen megállapítható, hogy köztük számos összeillő töredéket találni, különösen a különböző fibularészletek esetében találni olyanokat, melyek egykor egyetlen darabot alkottak. A leletek restaurálását követően tudományos feldolgozásukra a Zalai Múzeum évkönyvében fog sor kerülni.

Ilon Gábor, Straub Péter