Nagy dia nap lesz - Már majdnem kiment a divatból a családi vetítés

– Van, persze, tudunk adni – mondta az egyik zalaegerszegi játékbolt üzletvezetője, Szép Róbert, amikor a mára hirdetett Nagy Dia Nap apropóján diavetítőt és diafilmet kerestem, abban a hiszemben, hogy ilyesmi talán már nem is kapható. Nos, vetítő (egyik kínai gyártmány) több mint tízezerért, ami meglepően borsos árnak tűnik. Filmeket is ezer forint felett vehetünk. Márpedig keresik, mondta a kereskedő, úgy látszik, reneszánsza lett a fénykorát a hatvanas-hetvenes években élő családi diafilmnézésnek. Erre amúgy ma több helyütt is lehetőség nyílik. Többek között a nagykutasi könyvtárban, ahol ma délután felolvasó vetítésre várják az érdeklődőket. Felidézhetők lesznek a legkedveltebb mesék, például az Ali baba és a negyven rabló, Hüvelyk Matyi, vagy A kis gömböc. Meg az a szülői intelem: nehogy túlmelegedjen a vetítő, vigyázz, ha elakad a film.

– Tárgygyűjtő felhívásaink nyomán számos vetítő és diafilm érkezett az elmúlt években, szép gyűjteményünk van – mondta Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történésze, akitől azt is megtudtuk, hogy már az 1920-as, 30-as években felismerték a diafilm jelentőségét, nemcsak meséket, hanem ismeretterjesztő és propaganda célokat szolgáló tekercseket is készítettek. Az eljárást egyébként az USA-ban 1870 körül szabadalmaztatták, nálunk a két világháború között a vallás -és közoktatási minisztériumtól kölcsönözhetők voltak a népművelési célú filmek. (Mezőgazdasági ismereterjesztést, csecsemőgondozási tudnivalók célba juttatását is szolgálták akkoriban a falvakban.) Amíg új, hőálló anyag nem született, az egyes kockákat 20 másodperc után tovább kellett tekerni, különben beégtek.

Béres Katalin múzeológus gyerekkori kedvencét, az Egri Csillagokat fűzi a múzeum gyűjteményének egyik vetítőjébe. A bal oldali szerkezet egyenkénti diakockák vetítésére is alkalmas volt. Fotó: Katona Tibor

De a legtöbbünk mégiscsak a mesékre emlékszik, mivel nem volt család, ahol ne lett volna vetítő. Esténként vagy vasárnap délután előkerült a lepedő, vagy a falra vetítettünk. Apa befűzte a filmet, ha nem sikerült elsőre, kicsit lecsípett belőle, hogy vigye a henger. Együtt olvastuk a jól ismert szöveget, bőven volt idő elmerengni a szépen vagy esetleg sután rajzolt képeken.

– Nálunk is egyre népszerűbbek a gyerekrészlegünkben a diafilmes foglalkozások – mondta Tóth Judit, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese, akivel a gyűjteményükben kutakodva 3D feliratú, frissen készült filmekre is bukkantunk, a hozzájuk való szemüvegekkel. A könyvtár valaha kölcsönzésre is adott módot, majd sok filmet ajándékozott óvodáknak. Láthatóan most ismét ehetőséget kell adnia az újra felébredt igénynek. Ami a gyerekek érdekét szolgálja, hiszen a mozgóképek bizonyítottan kevésbé fejlesztik a fantáziájukat.

– Kedvelt mese a Kacor király, Az Aladdin és a csodalámpa, az Óvoda az őserdőben, legalább 100 szerepel az ajánlati listán – jelezte a játékbolti üzletvezető.

A diafilm tehát él. Pedig a 90-es években tíz évig nem készült új diafilm. A most 60 éves diafilmgyár is megmaradt, eszközöstül, tekercsestül, úgyhogy a diafilmet talán még unokáink is látni fogják.