Nádas Péter három esszéje és Susanne Theumer metszetei a német könyvkiadó kuriózumában

A lapokon német nyelvű esszék, Nádas Péter tollából. Köztük hidegtű eljárással készült metszetek, Susanne Theumer német képzőművész alkotásai. A képek is a gombosszegi tájat mutatják. Egy könyv. Hozzá tartozó baráti találkozóval.

A vasárnap délelőtti őszi napsütés Gombosszegen találta Thomas Reche német könyvkiadót, Susanne Theumer grafikus képzőművészt. Nádas Péter Kossuth-díjas íróhoz igyekeztek 400 könyvvel. A Gombosszeg című kötet három írását tartalmazza: A hely, ahol élünk, A helyszín óvatos leírása, és A falufa címűeket, melyek korábban (1999, 2006, 2012) már megjelentek különböző kötetekben. A szinte kizárólag különleges kiadványok napvilágra segítésében érdekelt Thomas Reche hasonló közeli vállalkozása a Nobel-díjas, volt romániai, ma német író, Herta Müller vagy a cseh Vaclav Havel egy-egy könyve. Nádas Péterrel a szóban forgó könyv már a harmadik közös munkája, egy fotókönyv is született. A közös tervek között pedig a Biblia című kötet kiadása is szerepel.

Thomas Reche, a könyv kiadója, Nádas Péter és Susanne Theumer az író gombosszegi kertjében a most megjelent könyvritkasággal. Fotó: Arany Horváth Zsuzsa

A szövegek illusztrálására vállalkozó Susanne Theumer (39) tavaly nyáron töltött néhány napot a kis faluban, Nádas társaságában járva be a környéket. S látott öregebb fákat annál a ház udvarán álló körtefánál, ami világhírnévre tett szert, hiszen a gazdája egy éven át naponta fotózta, a képekből nemzetközi színtereket megjárt tárlat és könyv is született. A művésznő barangolására szükség volt, a szövegek ugyanis, mint a címük is mutatja, kapcsolódnak a helyhez, ahol Nádas Péter 1984 óta él.

Íme, egy részlet magyarul: „mint ahogy falufa volt az a jóval szerényebb méretű, mintegy száznegyven éves vadkörte, amely gombosszegi házunk udvarán áll nemes Zala vármegyében, s amelyet aztán én egy éven át fényképeztem. Ahogy az öregek mesélték, este már az öregapjuk idejében összejött a falu alatta. Meleg nyári estéken halkan énekeltek, zenéltek, olykor táncoltak. Valakinek az udvarán állt, a Lendvaiék udvarán. Mivel akkoriban nem voltak kerítések, illetve, ahogy itt mondják, nem vót bekertöve (hisz érti, hát mondom, az aprolékost aszt bekertötük, hát így mondom, na, hogy értse) és lényegében mindenki rokona volt mindenkinek, mindenki szabadon be is járhatott. Volt ugyan, aki soha nem jött, s erre igen büszke volt, szarok én a falura, mondta, de amikor épp a földjére vagy a legelőre ment, s itt volt a rövidebb, akkor minden további nélkül átszekerezett vagy áthajtotta az állatait az udvaron, éppen úgy, ahogy közúton tette volna. Nem ez a személy vagy az a személy volt a tulajdonos és jött a fához, hanem a falu. A falu még akkor is itt volt, ha nem volt mindenki itt. A falunak van személye. A falu tudja. A falu így akarja. A falu azt beszéli. A falunak ez a véleménye. A falunak valami olyanja van, ami a városnak nincs." (Arbor mundi – Mitopoetikai alakzatok Alexandre Hollan festészetében)

A kötetben található egyik metszet reprodukciója: már nem működő zalai olajkút himbája ihlette

A Gombosszeg bibliofil, azaz könyvgyűjtők számára különleges gonddal, művészi kivitelben készült kötet, ahogy a többi is, kevés példányszámban jelenik meg, javarészt már a megjelenés előtt keresik őket a gyűjtők, főleg Németországból. A könyveknek sosincs második kiadása, így értékük az évek múlásával felbecsülhetetlen. A számozott kötetek mindegyikét kézzel írják alá a szerzők. A múlt vasárnapon ez a feladat várt Nádas Péterre is.

– Hogyan talált rá Nádas Péterre? – kérdeztem a Neumarkt-ban élő, dolgozó Thomas Rechétől, aki Kertész Imre egyik könyvét (Protokoll) is kiadta 2003-ban.

– 2005-ben Berlinben találkoztunk egy közös, költő barát közvetítésével, de akkor már sokat olvastam tőle, s úgy gondolom, hogy az egyik legnagyobb európai író. Még diákkoromban fedeztem fel az Egy családregény vége című regényét.

Az életrajzból tudta, egy kicsi faluban él. Gombosszeg? A titokzatos szó maga azt a képzetet keltette benne, mintha a Gombos valami sötét erdő, a szeg pedig hegyes kés lenne. Úgy gondolta, Nádas német olvasóinak látniuk kell, hol lakik az író. Thomas Rechének feltűnt, hogy az ÉN szót nem használja a szerző, amikor Gombosszegről ír.

– Most mindenki ide fog vágyni?

– Egy tréfával válaszolok. Tíz busznyi turistát szervezek hamarosan...

Ennek az író azért nem örülne annyira, pedig a hír csak félig vicces, mivel az egyik legnagyobb német napilapban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban épp e hét szerdáján jelent meg az az idegenforgalmi összeállítás, amiben szerepel Gombosszeg.

Nem lehet feladni az érte folytatott harcot, mondják beszélgetőtársaim, amikor a könyv galaxisának alkonyát hozom szóba. Akkor se, ha, mint a kezdetekkor, újra csak kevesek luxusa lesz hamarosan. Thomas Reche hozzátette, szinte név szerint ismeri olvasóit, akad köztük olyan, akit az újabb magas minőségű kiadványokra való várakozás tart életben.