A 60 éves Karner László műveiből látható kiállítás a hangversenyteremben

Életművéből a hangversenyteremben látható jubileumi kiállítás, ami október 25-ig várja az érdeklődőket. Karner László Vas megyéből származik, 1977 óta él Egerszegen. A szombathelyi főiskolán szerzett diplomát, tanító szakon. Férfi létére nem szokványos választás.

– Édesanyám adta a mintát, tanító volt Püspökmolnáriban, ott élt a családunk. A hatvanas években költöztünk be Szombathelyre. Az iskola mindig barátságos közeg volt számomra, el sem tudtam képzelni, hogy másra cseréljem. Így azt tűnt a legjobbnak, ha a padból átülök a katedra túlsó oldalára. Ennek közel negyven éve.

Karner László festőművész: – Ahogy öregszik az ember, egyre érzelmesebb lesz...Fotó: Katona Tibor

Egerszegre nősült, s a vadonatúj Pais-iskolában kezdett tanítani. Akkori kisdiákjai ma már a negyedik x-et tapossák. A rajz szakot csak néhány év múlva végezte el munka mellett, pedig a képzőművészet iránti vonzalma és tehetsége korán megmutatkozott. Középiskolásként négy évig látogatta a szombathelyi festőművész, Horváth János (Slapi) szakkörét. Megpróbálkozott az Iparművészeti főiskola grafikus szakával is, de nem sikerült beverekednie magát. Százhúsz jelentkezőből hatot vettek fel.

A művészet persze ettől még nem lett kevésbé fontos számára. Az első önálló kiállítással a '90-es évek elejéig várt, nem jellemző rá a kapkodás. Azóta számos város közönsége láthatta munkáit, tagja a Vitrin Egyesületnek, s a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

Karner László korán rátalált a lírai absztrakt útjára, amin szívós következetességgel halad. Munkái jelekből, gesztusokból építkeznek, amelyek bőven kínálnak fogódzót az asszociációknak. Legtöbbször valamiféle kapu, odú, bejárat képzetét keltik életre a szemlélőben. Vajon miért tör elő belőle ez az ősi jel ekkora dominanciával?

– Ez csak úgy jött... – mondja. – A kapu érdekes motívum, valamiféle titokzatosságot hordoz. Ha az ember elmegy egy kapu előtt, felébred benne a kíváncsiság: mi lehet mögötte? De elvontabb értelemben is érdekes. A zárt kapuk valamiféle szorongást, vágyat keltenek életre, a megnyílók pedig szinte transzcendens élményt sugároznak. A kapu egyben fel is készít arra, hogy mi várhat mögötte, gondoljunk csak a gótikus katedrálisok lenyűgöző bejárataira. Persze vannak egészen másfajta kapuk is, a többségük puritánabb, egyszerűbb, de attól még hívogat és hazavár. A kapu, amellett, hogy rengeteg jelentést hordoz, fizikai valójában is izgalmas szerkezet. Tartóoszlopaival, boltívével a stabilitás szimbóluma, hiszen a földből indul, és oda is tér vissza.

Képeinek felülete rusztikus, idő rágta. A festékkel plasztikus hatásokat ér el, jeleket ágyaz, karcol e közegbe. – Az ember, amióta csak létezik nyomot hagy maga után, legyen az barlangrajz vagy graffiti. A dolog persze kölcsönös, mi is hordozzuk a világ lenyomatait – fejtegeti.

Jubileumi kiállításának anyagát valamennyi korszakát megvillantva állította össze. Hiszen hiába jár következetes utat, azért finom modulációk fellelhetők a fősodor mentén. A legújabb képek az utóbbi egy év termései. – Mindig törekedtem az egyszerűségre, a képeimen visszafogott formavilág uralkodik. Mostanában talán színesedett a paletta, s epikusabbak is a képek, történeteket lehet hozzájuk társítani. Ahogy öregszik az ember, egyre érzelmesebb lesz...

Munka közben mindig zenét hallgat apró műtermében, amit egy lépcsőházi tárolóból alakított ki. Szereti a társaságot, de a festéshez magányra van szüksége. Első házasságából született lánya Budapesten él, két unokával ajándékozta meg. Egy évtizede új párra lelt, a harmonikus kapcsolat négy éve fordult házasságra. Legújabb munkáival a negyedik Ars Pannonica Biennáléra készül, amire személyre szóló meghívást kapott. Három festménnyel szerepel a november 12-én Karintiában, Klagenfurtban megnyíló kiállításon, ami Budapesten is látható lesz.

Festő a katedrán

A Pais-iskolában három évtizedig tanított, majd a Landorhegyiben töltött négy évet. Immár fél évtizede prémiuméves pedagógus, ami kellő szabadidőt biztosít számára az alkotáshoz. Azért a tanítástól nem szakadt el, az Apáczai gimnáziumban oktatott négy évig, most pedig Teskándon ad rajzórákat.