Rajzolt ösvényeken

- Megírni egy verset, majd le is rajzolni a költeményt: nem mindennapi művész volt Takáts Gyula - szögezte le beszélgetésünk kezdetén Stamler Lajos művésztanár, a kiállítás házigazdája. - A tabi születésű író egész életén át, ezer szállal kötődött Pannóniához, közelebbről Somogyhoz és a Balatonhoz. A Nyugat utolsó nemzedékének tagjaként a Dunántúl szellemi életének legfontosabb szereplőit tudhatta barátai sorában, mint például Egry Józsefet vagy Várkonyi Nándort. Hogy miben volt mester? - kérdez vissza a művésztanár.

- Néhány perc alatt is képes volt maradandót alkotni, akár versről, akár rajzokról legyen szó. Bármit képes volt megörökíteni, bármire, volt úgy, hogy buszjegyre vagy egy éttermi számlára rajzolt le valamit, ami megérintette. És a grafikáit végignézve, rendszeresen kapott egy-egy csókot a múzsájától: a Pannon tájtól. Nála a költemény volt a főelem, amit a grafika kísért: így teljesedett be a mű. Számára rendkívül fontos volt a látvány mögött rejtőzködő valóság. A líra mindig is központi szerepet kapott művészetében, de a regények, gyermekversek és műfordítások is, írásainak és grafikáinak pedig a Dunántúl, a Balaton környéke volt a táptalaja, az alapkő . Már a gyermekkori rajzok is beszédesek, a szenzitív, világra figyelő ember megszületésének állapotáról árulkodnak. Takáts Gyula ifjúkori mestere Rippl-Rónai József volt, aki óriási hatással volt rá, hamar felfedezte a gyermek Takáts kettős világát, a szavak és a grafikai vonalak alkotta egységet.

Ihletője gyakran a Becehegyről eléje táruló balatoni táj volt (Reprodukció: Szakony Attila)

Felismerte, hogy nem képzőművész lesz ebből a gyerekből, hanem inkább egy költő és író, akinek a munkáját a rajz fogja kísérni. Nem is kényszerített rá mást, hagyta szabadon szárnyalni. Aztán a költő felnőttkori grafikái, becehegyi meditációs rajzai a művészi eszmélés kiteljesedéséről árulkodnak sorolta Stamler Lajos, majd kifejtette: Takáts hosszú élete során múzeumigazgatóként is hírnevet szerzett. Zalai kötődése is volt, hiszen a pincéje Balatonederics és Becehegy - Veszprém és Zala megyék - határán feküdt. Az innen látható, lenyűgöző balatoni panoráma nem egy versét és rajzát ihlette.

A tájat, a rajzok esetében oly fontos fény- és árnyékviszonyokat egységként látta meg, és ezért is volt kiváló grafikus. A tárlatot úgy szerveztük, hogy nem választottuk el a verseit, írásait a rajzaitól, hiszen nála ez összefonódott. Rövid kis rajzai a becehegyi világából érkeztek, és mégis Pannónia szépségéről mesélnek hangsúlyozta a művésztanár. Rajzai úgy maradtak ránk, mint egy napló, Takáts a vele megtörténteket rajzokon hagyta örökül. Ha végignézzük időrendi sorrendben a rajzait, akkor kibontakozik az élettörténete. Mert láthatók az érzések: az öröm vagy bánat is ezeken a grafikákon.