Alázat nélkül nem megy - Beszélgetés Feke Pállal

– Miben láthatja a közönség mostanában?

– A futó darabokban játszom a Budapesti Operettszínházban és a Madách Színházban, ezeket nyilván nagyon szeretem, de azt gondolom, hogy az életem nem lenne teljes, ha nem lennének a vidéki fellépések. Éppen most Sopronban lesz március 29-én egy nagy koncertem, ahol a szakma legjobbjaiból összeállított élőzenekarral, nagy látvánnyal, olyan vendégszereplők közreműködésével lépek fel, mint Keresztes Ildikó, Tóth Gabi vagy Serbán Attila. A napokban kezdem el próbálni az Evitában Peron szerepét. Che Guevarát játszottam még 2005/2006-ban nagyon sokszor, de most úgy alakult, hogy ebben a rendezői koncepcióban Peron szerepét kaptam és nagyon örülök ennek is. Ez az este itt Zalaegerszegen szintén egy nagyon különleges alkalom.

– Mit könyvel el az eddigi legnagyobb sikereként?

– Nagyon nehéz meghatározni, mindent másért szeret az ember. A legkiemelkedőbb, amiből az ország talán a legjobban ismer, az az István a király, hiszen mind a 25, mind a 30 éves jubileumi előadásban eljátszhattam a címszerepet. Ez egy nagyon nagy dolog, rettenetesen büszke vagyok rá és alapvetően ez a színházi életem legmeghatározóbb pontja. De emellett ott van a Jézus Krisztus szupersztár, amit annak-idején, 2002-ben 22 évesen kaptam meg és gyakorlatilag a mai napig játszom. Amit kiemelnék még, az a Nyomorultak, amiben Jean Valjeant játszhattam el. Ez az a darab, amit ha a világon bárhol bármikor bemutatnak, több utcányi sor áll azért, hogy megkaphasson valaki benne egy szerepet. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen fiatalon elénekelhettem és eljátszhattam Jean Valjeant. Sorolhatnám még a végtelenségig, hiszen itt van a Spamalot, amit azért szeretek a Madách Színházban, mert 5 különböző karaktert formálhatok meg benne, de a Három testőr és az Aida is nagyon meghatározóak az életemben.

Feke Pál: – Büszke vagyok rá, hogy eljátszhattam (Fotó: madachszinhaz.hu)

– Milyen volt eljátszani István király szerepét a mostani újfajta, Alföldi Róbert féle rendezésben?

– Nyilván nagyon más lett ez az előadás, mint amit eddig a nézők megszoktak. Előtte is azt mondtam, a nagy musicalekből, rockoperákból, sőt az operákból is, a világon mindenhol készülnek kortárs változatok. Például az Aidából, vagy a Jézus Krisztus szupersztárból is készült már modern változat. Nekem egy nagyon kemény munka volt a mostani István a király, amit ennek ellenére nagyon szerettem. Színészembernek tartom magam, aki megcsinálja azt a feladatot, amit éppen megkap. Olyan nincs, hogy a 10. napon a próbán, ha nem értek valamivel egyet, akkor azt mondom, hogy „Állj, állj, én ezt nem csinálom!” Annál sokkal alázatosabbnak kell lenni ebben a szakmában. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a 30. jubileumon is eljátszhattam ezt a szerepet. Hangsúlyozom, megértem, hogy sok ember még nem készült fel rá, hogy az István a királyt ilyen szinten újragondolt változatban lássa. Alföldi Róbert egy egészen különleges rendező, aki átforgatott mindent.

– Mennyire izgul fellépések előtt?

– Nagyon izgulós vagyok. Nincs különbség, mindegy hol lépek fel. A Madách Színházban pont ugyanúgy izgulok a Jézus Krisztus szupersztár előadása előtt, mint amikor itt kell felmennem a színpadra. Minél régebb óta van az ember a pályán, annál inkább elvár a néző egyfajta profizmust, egyfajta maximalizmust és alázatot az embertől, enélkül nem megy. De ha én most nem izgulnék, akkor egyáltalán miért csinálnám? Azért csinálom, mert engem ez mindig feltölt, kicsit meg-ijeszt és feszültté tesz, és igen, izgulok, de ettől jó az egész.

– Hogyan tovább, mik a tervei?

– Mindig vannak újabb darabok, újabb szereplehetőségek. Ezen felül egy musical-stúdiónak a létrehozásán dolgozom Dunakeszin, ahol élek. Ez egy komplexebb dolog lesz, tánc, musicalmesterség és színészmesterség oktatása is szerepel a tervben. Intézményesíteni szeretném azt, amit én gondolok a musicalről, színházról. Emellett lesznek koncertjeim, fellépéseim, nagyon sok megkeresésem van. Jövőre Sopronban az Evita után játszom majd egy kétszemélyes kamaramusicalben, ez is olyasmi, amit eddig még nem csináltam, és ezt is nagyon várom már.