Derűs túlvilági számvetés

Pedig a Szomorú vasárnap, az öngyilkosok himnusza szerzőjéről szól a Kvártélyház Nyári Fesztivál hetedik évadjának új bemutatója. Seress Rezsőről, aki mindössze 156 centire nőtt, zsidó volt, egész életében nyomorgott, rettegett, szorongott, míg végül egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után a begipszelt lábát tartó dróttal fojtotta meg magát a kórházban. Sorsa semmi szín alatt nem nevezhető vidámnak. Rátalált a 20. század összes réme, sem a Horthy-rendszernek, sem a kommunizmusnak nem volt kegyeltje. Mindvégig kuncsorgott a szeretetért, találó geg, hogy külföldi vendégei úgy szólították: Rezsó Szeress. A szakma sem fogadta be, hiszen a kottát nem ismerte, s több évtizedes zenészpályája végére sem tanult meg rendesen zongorázni. Ám a magyar lélek bármit képes humorba burkolni, ami amúgy pőrén elviselhetetlen volna. Ennek köszönhető, hogy jól működik Müller Péter szarkasztikus hangvételű szövege, amihez a játszó színészek Hertelendy Attila (Seress Rezső), Foki Veronika (felesége, Helén) és Szakály Aurél (Jani pincér és további karakterek) is hozzáteszik a maguk ízeit. A Tompagábor Kornél által rendezett előadás a melankolikus, érzelgős slágerek ellenére sem ragad a szirupba, megtartja üdeségét. Nagy segítség ehhez, hogy eleve távolságtartással, kívülről szemléljük az eseményeket, hiszen már a darab első pillanatában minden szereplőnk halott. Amolyan túlvilági elszámolás, szembenézés, tisztázási kísérlet zajlik előttünk, s tudva, hogy hőseink már mind túl vannak a nehezén , a néző is könnyebb szívvel adja oda magát a kedélyes, merengő filozofálgatásnak. Az előadásnak mindvégig sikerül megmaradnia e koherens hangulati közegben, a narratív keret jótékonyan tompítja a sorsszilánkok metsző élét, Berkes Dániel zongorajátéka szépen dúcolja alá a színészek tiszta énekét,

Az előadás a kellemes színházi élményen túl a gondolatainkat is elindítja. Vajon miként alakult volna Seress Rezső sorsa, ha fiatalon, artista éveiben nem zuhan le a trapézról? Ha nem ég a személyiségébe a mélységtől, zuhanástól való félelem? Vagy ha nem neki adja a szöveget megzenésítésre Jávor László bűnügyi riporter? (Aki a fáma szerint igazi korabeli bulvárötletként öngyilkosok mellé helyezte a kottát.) Vagy ha nem akkoriban tombol a gazdasági válság, ami világjelenséggé tette az öngyilkosságot, rémséges ágyat vetve a Szomorú vasárnap karrierjének?

Kérdések, amelyeken a csütörtöki, pénteki és szombati előadást követően még elmélázhatunk.