Kultúra

2013.04.17. 12:26

Kiss István György gyűjteménye: természetközeli vallásosság

Lendva - Fiókok mélyén feledett, padláson porosodó, vagy lomok közé került fafaragásokból, szakrális tárgyakból nyílt kiállítás a lendvai Bánffy Központban. A tárlat anyaga a népi kultúra népszerűsítésében elkötelezett Kiss István György magángyűjteményéből való.

Gyuricza Ferenc

A kiállított tárgyak többsége mégsem sorolható a megyeszerte - vagy azon túl is - jól ismert táncpedagógus legfőbb gyűjtési területéhez, Kiss István György ugyanis a pásztorfaragás, azon belül a faragott botok szerelmese. A lendvai tárlat - amelyben faragott szobrok, feszületek, gyertyatartók egyaránt láthatóak - azokból a tárgyakból állt össze, amelyekre úgymond a véletlen során bukkant rá a jelenlegi tulajdonosuk. Kiss István György már fél évszázada keresi a népi kultúra egykor nagy becsben tartott, ám mára már leginkább csak egy letűnt korszakot idéző emlékeit. Kutatómunkája során főleg a faragott pásztorbotokat kereste, ám ha egyéb kincsekre, például valamilyen szakrális tárgyra bukkant, lelkiismerete nem hagyta, hogy az enyészet martaléka legyen. Így gyarapodott egyre gyűjteménye, aminek csak egy töredéke látható Lendván.

- A lendvai tárlat legrégebbi, és talán a legértékesebb darabjai azok a Mária-szobrok, amelyek nagy valószínűséggel a XVIII-XIX. század fordulójáról származnak - magyarázta Kiss István György. - Emellett elhoztam néhány szintén igencsak értékes pásztorbotot is, többségüket viszont továbbra is otthon őrzöm, bár egy alkalommal, Zalaegerszegen már bemutattam őket.

Kiss István György fél évszázada kutatja a népi kultúra szakrális tárgyait. Gyűjteményében fafaragásuk, feszületek egyaránt találhatóak. Fotók: Gyuricza Ferenc

A lendvai tárlatot Kepéné dr. Bihar Mária etnográfus rendezte be, aki a megnyitó alkalmával többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy Kiss István György olyan korban kezdte el gyűjteni a vallásos tárgyakat, amikor azok már nem a lakások főhelyein álltak, azaz nem úgynevezett szent sarkot vagy akár házioltárt képeztek, hanem a XX. század második felének vallásellenes politikája következtében fiókokba, padlásokra, a lomok közé kerültek. Így azok között több olyan is található, amely törött, csonka, hiányos, ám a szakrális tárgyak ezzel együtt is rendkívüli értéket képviselnek.

- Ha végigtekintünk ezeken a tárgyakon, megcsodáljuk őket, hamar rájövünk, hogy egy másfajta vallásosság köszön vissza róluk, mint amilyenhez a ma embere hozzászokott - mondta Kepéné dr. Bihar Mária. - Más vallásosság ez, mint ami a hittankönyvek lapjain, vagy a templom falai között érint meg bennünket. Érzelmekkel teli, nagyon emberi vallásosság. Ahol az egyén tisztában van esendőségével, kiszolgáltatottságával, valamint azzal, hogy ebből az állapotból csak isteni kegyelem által lehet megszabadulni. Az alkotásokról visszaköszön ránk egy természetközeli vallásosság, ahol megérti az ember, hogy csupán apró része a teremtett világnak, s nem az ura. Sugárzik az alkotásokból az az erkölcsi parancs, hogy jótettekkel és tisztességes életvitellel meg kell szolgálni az isteni kegyelmet, amely éltet és megszentel bennünket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!