Szülővárosában állít ki Zalakovács József

Zalakovács József festőművész, egyetemi adjunktus mindig is tudta, hogy mit akar. Hogy mára hova jutott el, arról e napokban szülővárosa, Zalaegerszeg hangversenytermében vallanak művei.

Mindig is a művészpálya volt a célja, már akkor is, amikor még "csak" Kovács Józsefnek  hívták. Miközben a jószándékú szülői aggodalmak miatt (legyen a gyereknek egy szakmája), a Dimitrov Szakközépiskola víz- gázszerelő szakán tanult, szorgalmasan látogatta Dús László, majd Szabolcs Péter legendás, Móricz beli szakkörét. 1972-ben, ahogy leérettségizett Budapestre költözött albérletbe.

- Tudtam, hogy iszonyú nehéz bekerülni a képzőművészeti főiskolára, de a célomért bármire hajlandó voltam. Akkoriban ezer jelentkezőből vettek fel 25-öt nappalira és 25-öt estire... Bekerülve Gerzson Pál lett a mesterem, aki elég szigorúan fogott bennünket, nekünk szombatonként is be kellett járni csendéletet festeni. De a szakmát megtanultuk tőle.

A tehetséget volt honnan örökölnie, felmenői közt tudhatja például Iványi Grünwald Bélát (1867-1940), a nagybányai művésztelep alapító tagját. Egy másik "jókezű" rokon kevesebb dicsőséget hozott, ő a 30-as évek beli frankhamisításból vette ki a részét metszőként...

Alighogy befejezte a főiskolát, a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának rajz és formaismereti tanszékén kezdett el tanítani. Ennek már több, mint 30 éve.

- Mindig és építészek és képzőművészek tanítottak itt, most is van három festő és egy szobrász kollégám. Szabadkézi rajzot, modell utáni alakrajzot és színdinamikát tanítok. Néha eszembe jut, hogy ötödikes koromban, Dús László ifjúsági szakkörében egy teljes évet szántunk a kockológiára, amit akkor persze nagyon untam. Azóta eltelt majdnem öt évtized, még mindig tanítom, és még mindig találok benne újat. Ez az alap, amivel megtanulható a térlátás. Ha valakinél kimarad, jönnek a problémák.

Zalakovács József Elragadtatás (fel és nem le) című festménye előtt a zalaegerszegi hangversenyteremben. A tárlat március 29-ig látogatható. Fotó: Pezzetta Umberto

Na igen, a geometrikus térelemek szigorú belvilága sokaknak feladja a leckét.

- Miként viszonyulnak ehhez az építész hallgatók? Nem zúgolódnak, hogy mi úgyis számítógéppel fogunk tervezni?

- Először talán igen, de hamar rájönnek, hogy ez nem így működik. Aki nem tud szabad kézzel rajzolni, az a digitális technikával sem boldogul. Akkor csak a gép dolgozik helyette, nem tudja közvetíteni a saját gondolatait.

- Mikor és miért lett Zalakovács?

- Eredetileg  Kovács voltam, de a főiskoláról kikerülve kértem a névváltoztatást, mert a szakmában elég sokan szerepeltünk evvel a névvel. Sokat töprengtem, hogy miként különböztessem meg magamat, a családból válasszak-e előnevet, de végül a Zala mellett döntöttem. Mégiscsak innen származom. A hallgatók aztán mindjárt rám is ragasztották, hogy Zakó tanár úr... - derül. - De nem bántam. Ahogy idősebb és bölcsebb lesz az ember, máshogy éli meg a kötődéseit, számomra is egyre fontosabb lett ez a vidék.

Mint meséli, többször járt művésztelepen Olaszországban, hangulatos akvarellek őrzik ennek emlékét. Az ottani dombok között érezte meg igazán, mennyire hiányzott neki mindig is a zalai táj. El kellett utaznia, hogy erre rádöbbenjen.

Zalaegerszegen 1982-ben volt utoljára önálló tárlata, itt volt tehát az ideje az újabb bemutatkozásnak. A művészekkel azért tartotta a kapcsolatot, Németh János keramikusművészt rendszeresen felkereste műtermében,  s Gácsi Mihály grafikus is nagy hatással volt rá. Nővére szintén a megyeszékhelyen él, őt is gyakorta látogatta.

A műszaki egyetem oktatójaként számos érdekes feladat rátalált. 1990-ben például részt vett a 3-as metró informatikai rendszerének kidolgozásában és kivitelezésében. Egyik kollégájával a színkört alapul véve dolgozta ki az egyes megállók színvilágát. Ahogy közeledett a metró és az utas a belvároshoz, egyre melegebb, lüktetőbb színvilágú megállók fogadták. Öt-hat megállót e szisztéma szellemében alakítottak ki, de sajnos nem vitták végig a koncepciót. Emellett két megállóban tűzzománc képei is láthatók. Egerszegi, március 29-ig látogatható kiállításán jobbára az utóbbi tíz év anyagából válogatott. A címe: Átírások. Vajon mire utal?

- Arra, hogy én miként viszonyulok a világ dolgaihoz, miként formálom át az engem érő inspirációkat. Ha naturálisan lefestenék, leképeznék egy látványt, az puszta feljegyzés volna a valóság adott darabjáról. Ennél többet, intenzívebb gondolati tartalmat szeretnék eljuttatni a nézőkhöz. Klasszikus művek átírása is foglalkoztat, e tárlaton is látható több Rubens mű, (Párizs almája, Zsuzsanna és a vének) saját képemre formálva. Mostanra a zalai táj karaktere is olyannyira beleívódott a piktúrámba, hogy ez is az átírás egyik eszközévé vált. Talán a látogatók is felfedezik ennek nyomait a képeimen.

A tanszéken saját műterme van, ott dolgozik.

- A tanári műterem azt a célt szolgálja, hogy dolgozzunk, és mutassuk is meg a növendékeknek, hogy mi sem csak dirigálunk. Igy azért hitelesebb minden instrukció.