2011.05.20. 15:08
Holdviola - Az alkotás forrása a sokszínűség
Mi nem a Magyarországon megszokott hagyományokból építjük fel dalainkat, egészen másfajta zenét applikálunk - mondta a tavalyi év felfedezettjének választott Holdviola gitárosa, Gál Lajos. A zenész szerint az Egerszeg Fesztiválon is hatalmas sikert aratott formáció abban különbözik társaitól, hogy a nép és rockzene vegyítése során az arányosságra törekszik.
Gál Lajos szerint az a tevékenység, amit társaival - a Holdviolát megálmodó Farkas Péter dobossal és Barta Zsófia énekesnővel - együtt végeznek, olyan, mint a csiszolatlan drágakövet kidolgozó ékszerész munkája. Esetükben az alapot a csodálatos magyar népdalkincs jelenti, amit ők igyekeznek a mai kor zenéjéhez szokott hallgatók számára is befogadhatóvá tenni. Ebben nem egyedülállóak a magyar könnyűzene történetében, ám egészen más módon gondolkodnak, mint anno a Gépfolklór, a Barbaro vagy a Swetter zenekar.
- Úgy érzem, az első albumunkkal, illetve a Bánat utca című dalunkkal elindítottunk egy olyan folyamatot, amely mára már túlnőtt rajtunk - folytatta a gitáros. - Ma már rengeteg olyan zenekar dolgozik az országban, amely számára valami jelentettük a mintát. Érdekes módon, amikor a bemutatkozó albumunk dalaival elkezdtünk kiadókkal tárgyalni, bárkit megkerestünk, mindenki azonnal megérezte benne, hogy ez egy kész produkció, ugyanakkor azt is mondták, hogy egy éven belül sokan fognak ugyanebben a zenei világban dolgozni. Számunkra azonban nem a siker az elsődleges fokmérő. Mi egy önfejű, önálló, a saját útját járó együttes vagyunk, tudatosan kerüljük a megszokott elemeket. A Holdviola zenéje nem túl popos, de nem is túlságosan alternatív, valamitől mégis működik. Nekem a mai napig kivétel nélkül minden dalunk hallatán megborsózik a hátam, s valójában ezért az élményért zenélek.
Gál Lajos szólt arról is, hogy az alkotás forrásának a sokszínűséget tartják, ezért szerencsés, hogy az együttes tagjai között generációs különbségek lelhetőek fel. Miután Farkas Péternek és neki hasonló a zenei ízlése, ezért nagyon jót tesz a Holdviola világának, hogy a sokkal fiatalabb Barta Zsófia egészen más világban nőtt fel. Az énekesnő az alkotás folyamata során tett észrevételeivel tudja irányítani, módosítani a dalszerzés folyamatát. Mindez azért fontos, mert miután ő tolmácsolja a dalokat, ezért szükséges, hogy azokat maximálisan magáénak is érezze.
- Rengeteget dolgozunk egy-egy témán - folytatta a zenész. - A Kimegyek egy hegyre című dalhoz vagy ötven gitártémát játszottam fel, mire úgy éreztem, hogy végre megtaláltam az odaillő kis szólamot. Ha valaki figyelmesen hallgatja a dalainkat, észreveheti, hogy azokra rengeteg kis cizellált, nüansznyi betétet helyezünk el, amelyek elsőre talán fel sem tűnnek, később azonban még érdekesebbé tehetik magát a zeneszámot. Zsófi ízlésbeli különbsége sokszor éppen ezeknek az elhelyezésénél jön jól, mert egy másfajta hatásokkal rendelkező, másfajta ízlésű ember tudja irányítani az ötleteinket, s ezáltal talán sem magunk, sem mások számára nem válunk unalmassá.
A Holdviola időnként különleges produkciókra is vállalkozik. Az Egerszeg fesztivál közönsége is átélhetett egy ilyet, hiszen múlt hét péntekén a Bánat utca című slágerüket a Liszt Ferenc Általános Iskola kórusával együtt mutathatták be. Gál Lajos elárulta: a produkcióra január óta készülnek.
- Ez a dal alapvetően a miskolci Fazekas kórusnak köszönhető, Farkas Péter ugyanis tőlük hallatta - magyarázta a gitáros. Miután megtetszett neki a dallam, egy dalt varázsolt a gyerekkórus köré. A Fazekas kórus néhány nagyobb rendezvényen fel is lépett velünk, de értelemszerűen mindenhova nem tudjuk őket elvinni, az esetek nagyon kis százalékában működik ez a kooperáció. Amikor év elején Zalaegerszegen léptünk fel, akkor kerestek meg bennünket, hogy mi lenne, ha a következő alkalommal a Liszt Ferenc Általános Iskola kórusával közösen adnánk elő. Természetesen igent mondtunk, hiszen tudtuk, hogy ez egy különleges produkció lesz. Nemcsak a gyerekek számára, akik egy idegen szituációba csöppenne, mert úgy tudom, nem szoktak popzenei koncerteken énekelni, hanem nekünk is, ugyanis alkalmazkodnunk kell a nagy létszámú kórushoz. Ugyanakkor nagy élmény volt velük játszani, remélem, ha errefelé jövünk, lesz még folytatása a közös munkának.
Gál Lajos azt is elmondta, amióta a Holdviola ennyire népszerűvé vált, fenekestül felfordult mindhármuk élete. Péterrel együtt ők ketten korábban is zenéltek, ám a kilencvenes évek végén mindez lecsendesedett, ő például teljesen elfordult az aktív zenéléstől, csak a saját stúdiójában dolgozgatott az ötletein. A Holdviola sikere aztán egy hatalmas bummként érte őket, a koncert-naptáruk hirtelen egy évre előre betelt. Közben elkészült a második albumuk is, amelynek dalait a folyamatos turnézás mellett kellett megírniuk. Ezen a lemezen számos új ízt, hangot és ritmikát próbáltak ki, részben köszönhetően a közreműködőknek, például Nikola Parovnak vagy Herczku Ágnesnek. A 2010 karácsonyának másnapján a budapesti Millenáris Teátrumban rögzített koncertjüket rögzítették is, ebből DVD készül, amely a gitáros szerint két-három hét múlva talán már elérhetővé is válik.
