Ostoba Li üzenete - Háborúellenes szatíra a Griff műsorán

Mielőtt elmélyednénk a cseppet sem érdektelen történetben, vessünk egy pillantást a méltatlanul elfeledett szerzőre, Bánffy Miklósra, aki Kisbán néven jegyezte irodalmi alkotásait.

Az erdélyi földbirtokos és polihisztor Kolozsváron született 1873-ban, mintegy 60 ezer hold örököseként. Hetvenhét évet élt, Budapesten halt meg 1950-ben - nyomorban és elfeledve. A két dátum írói, grafikusi, rendezői, politikusi életutat keretez. Diákként Székely Bertalantól tanult festeni, majd jogi doktorátust szerzett, több nyelven beszélt. A bonchidai kastély ura 1906-tól 1909-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja volt. 1916-ban őrá bízták IV. Károly koronázási ünnepségének megszervezését, öt évig a magyarországi állami színházak - köztük az Operaház - intendánsa volt. 1943-ban titkos megbízatással Bukarestben tárgyalt a Hitler-ellenes erőkkel, ez azonban a németek tudomására jutott, mire Bonchidán lebombázták a kastélyát.

Ő volna tehát a szerző, aki papírra vetette Az ostoba Li című háborúellenes szatírát, amit az egerszegi társulatot megelőzően csak a kolozsvári magyar színház mutatott be, 1946-ban.

Az IAIA országban játszódó történet természetesen csupa áthallás. Hősünk ostoba Li, aki a tudatlanok derűjével nézi végig, miként használják ki barátai, hogy él vissza bizalmával a felesége, s teszik bolonddá földbérlői. Egy viharos éjszakán azonban betéved Pokolisten templomába, aki, ennyi jó szándékú dőreség láttán elhatározza, a világ legokosabb emberévé változtatja Lit. Így is lett. A bölcs Li előtt immár mindenki hajbókol, tanácsaiért versengenek, még a nagypolitikában is számítanak rá. Hősünk óvja az uralkodót a szomszédokkal való konfrontálódástól, lebeszéli egy erőfitogtató háborúról, hiszen a kis IAIA ország csak a rövidebbet húzhatná a nagyok árnyékában.

Ám a sok ész és a megvilágosodás a meghasonlást és a magányt is elhozza Li számára. Ráébred, kik veszik körül, kiket hitt barátainak. Keserűségét látva Pokolisten ismét megszánja, s visszahelyezi koponyájába az eredeti, pirinyó agyvelőt. Igen ám, de erről senki más nem tud. S amikor újból tanácsát kérik a háború ügyében, a mi Link már lelkesülten a hódító tervek élére áll...

A tanmese a felnőttes üzenet dacára sikert aratott a gyerekek körében, köszönhetően a Jászai-díjas Árkosi Árpád szellemes, a lényeget kiemelő rendezésének.

A hangulathoz nagyon sokat tett hozzá a díszlet, báb és jelmezterveket készítő Boráros Szilárd, aki látványos „keleti” atmoszférával kényezteti a szemet. De ennél többet is tesz, minden óriásbábra tojásfejet ültet, amin széles hasítékot képez a száj. Ettől az egyszerű metszéstől számomra valamennyi szereplő a Zsebtévéből ismerős Hakapeszi Makival (már akinek mond ez valamit) vállal egyenes ági rokonságot, akit ugyebár szintén nem az eszéért szerettünk. A figurák mozgatása is speciális, a bábokat életre keltő színészek (Balázs László, B. Szolnok Ágnes, Báthory Gábor, Benkő Zsuzsa, Farkas Attila, Medgyesi Anna) tetőtől talpig feketébe burkolóznak, arcukat is fekete kelme fedi. Ennél is izgalmasabb azonban, hogy egyik karjukat- a jelmezek ujjába dugva - az ember nagyságú báboknak kölcsönzik. Ezáltal szinte összeforrnak a maguk előtt tartott figurával, s az élő, finoman manipuláló kéz megdöbbentően elevenné teszi a játékot.

Külügyminiszter és grafikus is volt
Bánffy Miklós 1921-22-ben a Bethlen-kormány külügyminisztere volt, majd 1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe. Jelentős szerepet játszott az irodalmi életben, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, néhány műve németül, olaszul és franciául is megjelent. Nem csak íróként, grafikusként is maradandót alkotott. Az Erdélyi Szépmíves Céh több kiadványát és Tamási Áron műveit is ő illusztrálta, vagyonával ott állt a legjelentősebb magyar napilap, a kolozsvári Ellenzék mögött.