Ötéves kora óta vak a paralimpikon nagykövet

A napokban a Zrínyi-gimnázium diákjaival találkozott Orsós Zsolt, aki a szolidaritás nagyköveteként járja az országot és a fogyatékkal élők mindennapjaival ismerteti meg a diákokat.  

– Soltész Miklós szociális államtitkár kért fel, hogy legyek a szolidaritás nagykövete. Cél, hogy minél több iskolába eljussak és a saját életemen keresztül próbáljam ezt az amúgy nem könnyű témát közel hozni a fiatalokhoz. Megmutatni, a fogyatékossággal élő is élhet boldogan, kiegyensúlyozottan, érvényesülhet az életben.

– Önnek ez milyen úton-módon sikerült?

– Vakok közt kezdtem az általános iskolát, hatodikosként kerültem látókkal egy osztályba. Elvégeztem Budapest egyik legjobb középiskoláját, a József Attila Gimnáziumot, a Testnevelési Egyetemen szereztem diplomát. Sportolóként nyertünk a csapattal csörgőlabdában Európa- bajnokságot, világkupát, s két paralimpián vettem részt

– Kik segítették a pályán?

– A sport révén sok helyre eljutottam, s ez magabiztosságot, önbizalmat adott. Ezenkívül az embernek a saját nagyravágyása is kell, hogy működjön. Természetesen segítettek a szüleim, az edzőim, a körülöttem lévő emberek.

– Hogy birkózott meg a tanulással?

– Teljesen vak vagyok, tudok Braille-ban írni, de az órákon mindig a memóriámra hagyatkozva tanultam. Akkor még hiányzott a ma már meglévő számítástechnikai háttér.

– Járja az országot, az életéről beszél a fiataloknak. Mire kíváncsiak?

– A fiatalok nagyon nyitottak. Sokféle kérdés felmerül, például hogyan ismerem fel a papírpénzeket vagy hogyan tisztálkodom. Szerencsére az a típusú ember vagyok, akitől nem tudnak olyat kérdezni, ami zavarba hozna. A diákokkal nagyon jól meg tudom magam értetni.

- Ha már említette a papírpénz példáját, elmondaná nekünk is...?

 – Sehogy nem tudom megkülönböztetni. Egyszerűen tudom, melyik papírpénzt hová teszem a pénztárcába, ugyanis mérete alapján nem különböztethető meg a magyar pénz...

– Azt szokták mondani, a vak emberek tapintása nagyon kifinomult...

– Valójában arról van szó, hogy a vak embereknek sem kifinomultabb a tapintásuk vagy jobb a hallásuk, azonban jobban odafigyelnek a dolgokra, hangokra, felületekre, mivel nem segíti őket a szemük.

– Hogyan fogadta az államtitkár felkérését?

– Természetesen meglepődtem. Figyelemmel kísérte a csapat versenyeit, és ismerte az életutamat is. Tudta, hogy sportvezetőként dolgozom, s azt is, hogy magánemberként már csináltam a mostani programhoz hasonlót.

Orsós Zsolt paralimpikon kísérőjétől, Horváth Károlytól később azt is megtudjuk, hogy boldog fiatalemberrel van dolgunk, aki teljes életet él: nős, felesége látó, kisfiuk pedig hároméves.