Alacsony belmagasságú kor és indiánozás (képgalériával)

Tavaly azonban Török Ferenc filmrendező belefogott, s a Radnóti Színház lehetőségét megragadva közreadta idevágó mondanóját Apacsok címmel. Miért a cím?

A családi történetet, melyben egy nagyapa vétke hull unokájára, megbolondítja a hazai indiánosdi játék, melynek fénykora időben egybevág. (Az indiánozás nem magyar sajátosság. A világ számos táján él, közös eszme hogy az indián, akár a férfiasságot, a természetközeliséget, az ellenállást, a moralitást, a büszkeséget jeleníti meg, mindenképpen vágyképek, fantáziák és képzetek megtestesítője.)

A tavalyi fővárosi bemutató és a mostani zalaegerszegi ez utóbbi körülmény miatt fogadta alkotótársai közé Bereményi Gézát, hiszen dalíró társa, Cseh Tamás - aki maga is lelkes indiánozó volt a Bakonyban - révén jól ismerte ezt a világot. Az ötletből Kovács Krisztina dramaturg közreműködésével lett kerek egész. A feszesre rendezett Apacsok egyfelől könnyebbségnek, másfelől nehézségnek bizonyolt a zalaegerszegi adaptációnál.

A számtalan helyszín- és szereplőváltást csak filmes eszközökkel, snittváltásokkal lehetett megvalósítani. A díszlettel, látvánnyal mint vetített háttérrel az egyszerűbb megoldást választotta Gauder Áron. A sűrű átöltözések alatt (jelmez Cseh András) a leeresztett függönyre vetített feliratok jelzik, hol csöppenünk vissza a darab folyamatába. Egy ideig visszafele haladunk az időben, majd ugyanazon a nyomvonalon vissza.

Így derül ki: a rendezőnek készülő unoka a már nem élő nagyapja emlékei alapján ír forgatókönyvet a hatvanas évek indiánosdi kalandjairól. A bíráló kuratórium előtti meghallgatáson kiderül, a nagyapa, mint a törzs varázslója besúgó lett, mégha kényszerűségből is. Csak védeni próbálta a hálózat figyelmének fókuszába került csoportot, remélve, jóindulatú jelentései révén megóvhatja őket az oktalan zaklatástól. (Tudjuk, a legtöbb ugyanezzel védekezett utóbb, de az ítélet nehéz, ki mondhatja magáról, inkább törik, mint hajlik?)

Szóval nem így lett. A darab drámai csúcspontjai a történet kiteljesedése során szépen sorjáznak. Talán csak egy szál marad, de az nagyon a levegőben. Merthogy a vallatók egyike távolról sem az indiánosdit, az USA-ból érkezett rezervátumi apacs kémvoltát vizionálja, nehezményei , hanem... Hanem saját magát keresi a házkutatás során régi fotográfiák között, mivelhogy az 56-os eseményekben jelen volt a Kilián-laktanyánál... A kép vagy megkerül, vagy nem, mindenesetre az indián törzsfőnök valahogy öngyilkos lesz az alapos kihallgatás után. A rendezés nagy erénye, hogy egy színész több karaktert tesz a színpadra. Kiemelkedően különíti el figuráit Kiss Ernő: sértő, köztes generációs vegyész, szúrós-hízelgő modorú tartótiszt. Nagy Péter egzaltált varázslója, labilis idegzetű rendezőpalántája a szabadságvágy megtestesítője. Szegedzi Róbert a naiv értelmiségi törzsfőnök (Szürkesas) saját magára reflektáltatja önnön fia szerepét. Ecsedi Erzsébet semmire sem emlékező nagymamája heroizálja családtagjait, így vonva ki őket a dicstelen szerepekből. Urházy Gábor László, Mészáros András, Mihály Péter, Kanda Pál keretezi az indiánosdi és a hatvanas évek szűk levegőjébe beszorultak tablóját. A kiegészítő képekben feleségek, lányok, terhes asszonyok: Pap Lujza és Kovács Olga. Nem tudom, kissé mintha a sematikus partizánfilmek, - szerelmeikért homlokráncolva, kezet tördelve, színpadon nagyon átszaladva - aggódó nőalakjaira rímelnének.

Az idelátogató valódi indián azt mondja nekik búcsúzáskor: gondolataitok még alacsonyak. Dehát milyen magas legyen egy eszme alacsony belmagasságú korban?


A Hevesi-színház új kamarabemutatója
Török Ferenc rendező ezúttal szabadon választhatott színházi témát és történetet.   
Az Apacsok-sztori Bereményi Géza író keze alatt formálódott véglegesre.   
A művészeket régóta izgatja a 60-as 70-es évek Magyarországa.    
Ennek ellenére a harmincas-negyvenes generáció szemszögéből még se filmen, se színházban nem dolgozták fel ezt   a korszakot.   
Az Apacsok alkotói vonatkoztatási pontként kezelik, s a mai életünkkel is kapcsolatba hozzák. Muszáj tudni, mihez képest van, ami ma van.