Keresett és megtalált fény - Zalai kirakatoktól a párizsi utcákig

A festőművész hagyatékát nővére, Szabó Ágnes őrzi, aki ígérete szerint ötévenként megrendezi öccse emlékkiállítását. A fiú elindult a fények útján - hallatszott a Karthágó örökzöld hangja a kiállítás megnyitóján, s valóban, ám a siker és hírnév csillogása helyett egy egészen más világ ragyogása hívta el Szabó Lajos Rolandot közülünk.

Dr. Kostyál László művészettörténész szerint sokáig kereste az útját Lala - mert mindenki csak így hívta őt -, de nem forrott ki még a saját stílusa. Filozofikus-szimbolikus festő volt, egyre komorodó képekkel és élettel, amit a művészi tanulmányok sikertelensége - négyszer utasították el a felvételijét a képzőművészeti egyetemen - és a betegsége, a szklerózis multiplex árnyékolt be. De a krisztusi kort megélt fiatalember képei itt maradtak, hogy megidézzék szellemét ennyi év után is. Portrék, csendéletek, tájképek, grafikák különböző stílusokban: kubizmus, realizmus, konstruktivizmus, impresszionizmus. Sokszínű világában minden helyet követelt és kapott is.

Dr. Kostyál László művészettörténész szerint sokáig kereste az útját Lala - mert mindenki csak így hívta őt -, de nem forrott ki még a saját stílusa. Filozofikus-szimbolikus festő volt, egyre komorodó képekkel és élettel, amit a művészi tanulmányok sikertelensége - négyszer utasították el a felvételijét a képzőművészeti egyetemen - és a betegsége, a szklerózis multiplex árnyékolt be. De a krisztusi kort megélt fiatalember képei itt maradtak, hogy megidézzék szellemét ennyi év után is. Portrék, csendéletek, tájképek, grafikák különböző stílusokban: kubizmus, realizmus, konstruktivizmus, impresszionizmus. Sokszínű világában minden helyet követelt és kapott is.

A kiállítás képi anyagán végigtekintve is ez a változatosság mutatkozik meg: a festőművész portréjával indul a tárlat, a piros sálas, kalapos férfi az egyik legsokatmondóbb képe. A tekintet derűs, jövőbenéző és várakozó, talán várt valamire, valami jóra. Mellette egy betört ablak és a Hold fénye. Ahogy az üveg eltörött, úgy az életút is: betegsége kíméletlenül szakította félbe a reményekkel teli életét. Minden látogató mást láthat bele, de sejthetjük, hogy Szabó Lajos Roland mit: valami eltört, valami eltűnt végleg, de ennek az volt az ára, hogy végül a fény mégis megérkezett. Csendélet napilappal, idős pár, majd egy megtört ember, aztán a párizsi hónapok gyümölcse: képek az ezerszínű városról. Az élni akarás, a csak azért is érzése lüktet bennük.

A kiállítás képi anyagán végigtekintve is ez a változatosság mutatkozik meg: a festőművész portréjával indul a tárlat, a piros sálas, kalapos férfi az egyik legsokatmondóbb képe. A tekintet derűs, jövőbenéző és várakozó, talán várt valamire, valami jóra. Mellette egy betört ablak és a Hold fénye. Ahogy az üveg eltörött, úgy az életút is: betegsége kíméletlenül szakította félbe a reményekkel teli életét. Minden látogató mást láthat bele, de sejthetjük, hogy Szabó Lajos Roland mit: valami eltört, valami eltűnt végleg, de ennek az volt az ára, hogy végül a fény mégis megérkezett. Csendélet napilappal, idős pár, majd egy megtört ember, aztán a párizsi hónapok gyümölcse: képek az ezerszínű városról. Az élni akarás, a csak azért is érzése lüktet bennük.

Félbehagyott életműről beszélhetünk-e, ha az alkotó fiatalon hal meg? Vagy még ezek ellenére is teljesnek mondhatjuk? Akinek a földi létben ilyen kevés idő jutott, sokkal gyorsabban kellett élnie és mélyebben megélnie a dolgokat, a felbukkanó nehézségeket?

- Őszinteség nélkül nincs jó kép. Ez a legfontosabb ezen a pályán. Ahhoz azonban, hogy valaki igazán őszinte tudjon lenni, talán kell az is, hogy valami megrázó élmény, krízis érje. Mint engem ez a betegség - vallotta az ifjú festőművész 1983-ban a Zalai Hírlap újságírójának.

Körbeérve a teremben, az utolsó képek a tengert ábrázolják: a vadul tajtékzót, a megszelídíthetetlent, majd kicsivel arrébb a csendest, a végtelenül nyugalmast is, ahol a horizont végén ott a fény, amit egykor a betört ablakon át hiába keresett és kutatott. Megtalálta.

Félbehagyott életműről beszélhetünk-e, ha az alkotó fiatalon hal meg? Vagy még ezek ellenére is teljesnek mondhatjuk? Akinek a földi létben ilyen kevés idő jutott, sokkal gyorsabban kellett élnie és mélyebben megélnie a dolgokat, a felbukkanó nehézségeket?

- Őszinteség nélkül nincs jó kép. Ez a legfontosabb ezen a pályán. Ahhoz azonban, hogy valaki igazán őszinte tudjon lenni, talán kell az is, hogy valami megrázó élmény, krízis érje. Mint engem ez a betegség - vallotta az ifjú festőművész 1983-ban a Zalai Hírlap újságírójának.

Körbeérve a teremben, az utolsó képek a tengert ábrázolják: a vadul tajtékzót, a megszelídíthetetlent, majd kicsivel arrébb a csendest, a végtelenül nyugalmast is, ahol a horizont végén ott a fény, amit egykor a betört ablakon át hiába keresett és kutatott. Megtalálta.

Félbehagyott életműről beszélhetünk-e, ha az alkotó fiatalon hal meg? Vagy még ezek ellenére is teljesnek mondhatjuk? Akinek a földi létben ilyen kevés idő jutott, sokkal gyorsabban kellett élnie és mélyebben megélnie a dolgokat, a felbukkanó nehézségeket?

- Őszinteség nélkül nincs jó kép. Ez a legfontosabb ezen a pályán. Ahhoz azonban, hogy valaki igazán őszinte tudjon lenni, talán kell az is, hogy valami megrázó élmény, krízis érje. Mint engem ez a betegség - vallotta az ifjú festőművész 1983-ban a Zalai Hírlap újságírójának.

Körbeérve a teremben, az utolsó képek a tengert ábrázolják: a vadul tajtékzót, a megszelídíthetetlent, majd kicsivel arrébb a csendest, a végtelenül nyugalmast is, ahol a horizont végén ott a fény, amit egykor a betört ablakon át hiába keresett és kutatott. Megtalálta.

- Őszinteség nélkül nincs jó kép. Ez a legfontosabb ezen a pályán. Ahhoz azonban, hogy valaki igazán őszinte tudjon lenni, talán kell az is, hogy valami megrázó élmény, krízis érje. Mint engem ez a betegség - vallotta az ifjú festőművész 1983-ban a Zalai Hírlap újságírójának.

Körbeérve a teremben, az utolsó képek a tengert ábrázolják: a vadul tajtékzót, a megszelídíthetetlent, majd kicsivel arrébb a csendest, a végtelenül nyugalmast is, ahol a horizont végén ott a fény, amit egykor a betört ablakon át hiába keresett és kutatott. Megtalálta.

- Őszinteség nélkül nincs jó kép. Ez a legfontosabb ezen a pályán. Ahhoz azonban, hogy valaki igazán őszinte tudjon lenni, talán kell az is, hogy valami megrázó élmény, krízis érje. Mint engem ez a betegség - vallotta az ifjú festőművész 1983-ban a Zalai Hírlap újságírójának.

Körbeérve a teremben, az utolsó képek a tengert ábrázolják: a vadul tajtékzót, a megszelídíthetetlent, majd kicsivel arrébb a csendest, a végtelenül nyugalmast is, ahol a horizont végén ott a fény, amit egykor a betört ablakon át hiába keresett és kutatott. Megtalálta.

Körbeérve a teremben, az utolsó képek a tengert ábrázolják: a vadul tajtékzót, a megszelídíthetetlent, majd kicsivel arrébb a csendest, a végtelenül nyugalmast is, ahol a horizont végén ott a fény, amit egykor a betört ablakon át hiába keresett és kutatott. Megtalálta.

Körbeérve a teremben, az utolsó képek a tengert ábrázolják: a vadul tajtékzót, a megszelídíthetetlent, majd kicsivel arrébb a csendest, a végtelenül nyugalmast is, ahol a horizont végén ott a fény, amit egykor a betört ablakon át hiába keresett és kutatott. Megtalálta.